Jelentés a genetikailag módosított frontvonalról

Jakabffy Éva, 2007.

Tíz év óta vannak forgalomban a világon genetikailag módosított (gm) növények. Az első ilyen növényt 1984-ben állították elő; mára összes termőterületük túllépte a 100 millió hektárt, termesztőik száma pedig a 10 milliót. A technológia a fejlődő országok kisebb gazdaságaiban terjed a leggyorsabban, ahol a szegénység enyhítését várják tőle. Eközben Magyarország továbbra is igyekszik fenntartani a gm-mentes ország státuszát.

A világ lakosságának több mint fele él abban a 22 országban, amelyben gm-növényeket is termesztenek. A 22 ország fele tartozik az egyre súlyosbodó túlnépesedéssel és élelmiszerhiánnyal küszködő fejlődő országok közé; a biotechnológiai termőterületek ötven százaléka ugyanakkor az Egyesült Államokban található. Ezek a tavalyi, vagyis a biotechnológiában mérföldkőnek tekintett 2006-os év adatai.

Az elmúlt tíz évben a technológia megállíthatatlanul tört előre, legfőként az amerikai kontinensen: ma a legnagyobb vetésterületek az Egyesült Államok után Argentínában, Brazíliában és Kanadában találhatók. Ázsiában azonban a GMO-k még ennél is nagyobb iramú terjedése várható a következő tíz évben. India például nemrég zárkózott fel az előbbi országok mögé, őt pedig a sorban Kína követi.

A legfőbb biotechnológiai haszonnövény továbbra is a szójabab (58,6 millió ha), utána következik a kukorica (25,2 millió ha), a gyapot (13,4 millió ha) és az olajrepce (4,8 millió ha).

Transzgénikus növények

Az élőlények genetikai módosítását az tette lehetővé, hogy ismertté vált a DNS szerkezete (a kettős spirál), majd az is, hogy a DNS-szálakon bizonyos szakaszok olyan információkat hordoznak, amelyek különféle tulajdonságokat határoznak meg. Ezeket az információhordozó szakaszokat nevezik géneknek. A gének és az általuk kódolt tulajdonságok azonosítása az a tudás, amely egy-egy gén egyik fajból a másikba való átviteléhez, vagyis a génmódosításhoz szükséges. 

GMO-történelem

Dudits Dénes akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója szerint a helyes kifejezés nem "génmanipuláció", hanem "géntechnológiával történő nemesítés". A nemesítő már a hagyományos keresztezés során is "manipulálja" a géneket, hiszen azért keresztezi a két növényt, hogy a számára kedvező tulajdonságokat egyikből a másikba átvigye. Ezt azonban nem tudja egyszerűen, egy lépésben megvalósítani: minden nemesítési terv ugyanis gének tízezreinek véletlenszerű játékától is függ. 
 
"Géntechnológiai nemesítéskor" a kedvező tulajdonságot sokkal célzottabban lehet átvinni egyik növényből a másikba. Egy példával illusztrálva: Dudits professzor és kutatócsoportja szárazságtűrő búza előállításán dolgozik. Ehhez megvizsgálnak olyan búzafajtákat, amelyek jól bírják a szárazságot, és olyanokat, amelyek nem. Majd DNS-csip technológiával meghatározzák, melyik az a gén, amely a szárazságtűrő fajtában aktív, a szárazságra érzékenyben viszont ki van kapcsolva. Ezt az egyetlen gént izolálják, s juttatják be annak a növénynek a többi tízezer génje közé, amelynek a szárazságtűrését javítani szeretnék.

A génbeépítés neve transzformáció, az új változaté pedig transzgenikus vagy genetikailag módosított (röviden: gm) növény. Ezzel a módszerrel át lehet lépni az evolúciós határokat: egy növénybe nem növényi eredetű - például bakteriális - DNS is beültethető. De jelentős eredmények érhetők el pusztán növényi gének átvitelével is.

Versenyben a kártevőkkel

A haszonnövények termesztésében az egyik legnagyobb gondot a kártevők okozzák, ilyen például a kukoricamoly; vagy ilyen a fuzárium nevű gombafajta, amely a kukoricát és a búzát is megtámadja, és mivel a növényben mérgek termelését indítja el, a fogyasztó egészségére is veszélyes. A védekezés vagy permetezőszerekkel oldható meg, vagy úgy, hogy például moly- vagy fuzáriumrezisztens növényeket hoznak létre az ellenállást biztosító izolált gén beépítésével.

Ez az alapelv érvényesül az első generációs gm-növények egyik típusánál. Mivel ezek a fajták maguk állítják elő a növényvédő szert (a peszticidet), feleslegessé teszik a kártevőik elleni rovarölő szer használatát.

Létezik például egy talajbaktérium, a Bacillus thuringiensis (Bt), amely méreg-előanyagokat tartalmaz. Ha ezt a baktériumot a kártevők lárvái elfogyasztják, az bélrendszerükben halálos méreggé alakul át. A Bt - amelyet újabban csípőszúnyoglárvák irtására is használnak - az eddigi kutatások szerint más élőlényekre, így az emberre nézve is veszélytelen.

A géntechnológiában a Bt talajbaktérium kártevők ellen hatásos, a fogyasztóra ártalmatlannak ítélt génjét viszik be élelmiszernövényekbe, például kukoricába. A Bt-kukoricában éppúgy jelen vannak a méreg-előanyagok, mint a baktériumban; ezért a kukoricamoly lárvája hiába kezdi el rágni a gyökerüket, a gyökérből magához veszi az előanyagokat, méreggé alakítja, és elpusztul. Az ilyen kukoricát nem kell molyirtó szerrel kezelni.

Vannak, akik minden fenntartás nélkül fogyasztják a Bt-növényeket; másokban aggodalmat kelt, hogy ezek mégiscsak "mérgeket" tartalmaznak, ha előanyag formájában is.

Mindezzel kapcsolatban számos vizsgálatot végeztek. Legújabban - jellegzetes módon - nem két különböző kísérlet különböző adatai alapján folyik a vita, hanem ugyanazon kísérlet ugyanazon adatait érintően. A szóban forgó vizsgálat 90 napig tartott; ez alatt az idő alatt MON 863 jelű Bt-kukoricát etettek patkányokkal. Az eredményeket Bruce G. Hammond és munkatársai publikálták 2006-ban, és úgy találták, hogy a kukorica ehető, nem okoz elváltozásokat a patkányok szerveiben.

Mégis, amikor 2007 márciusában több helyen napvilágot látott a cikk, a nyomában elterjedt a hír, miszerint a MON 863 mérgező. Mindez szintén Hammondék adatai alapján történt. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a CRIIGEN (Committee for Independent Research and Genetic Engineering) szervezettel kapcsolatban álló tudóscsoport, Gilles-Eric Seralini vezetésével újra analizálta a korábbi adatokat. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a MON 863 - a vese- és májértékek eltérései alapján - mérgező.

A fejlesztő Monsanto multinacionális biotechnológiai vállalat természetesen visszautasítja az elemzést. Közleményük szerint a 2006-os tanulmányt független toxikológiai tesztelő laboratóriumban végezték, nemzetközileg elismert OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) protokoll szerint, s az adatokon több mint 900 statisztikai összehasonlítást végeztek el. Néhány paraméterben találtak ugyan statisztikai eltérést, de ez ilyen nagyszámú összehasonlításnál el is várható. A Monsanto szerint az eltérések véletlenszerűen jelentek meg, és számos független patológus szakértő úgy véli, nincs biológiai jelentőségük. A fő érv pedig, hogy Seralini analízise különbözik a toxikológiai vizsgálatokban hagyományosan elfogadottól.

Gyomirtó-tűrők

A mai biotechnológiai termesztésben a Bt-növényeknél is gyakoribbak a gyomirtó lebontására képes (herbicid-toleráns) fajták, köztük az RR-növények. Ezek egy véletlen felfedezésnek köszönhetik létüket. A Roundup Ready (RR) - más néven glyphosate - gyomirtót gyártó cég ugyanis észrevette, hogy szennyvíztárolójában, amely tele volt gyomirtóval, bizonyos baktériumok életben maradtak. Vagyis ezek szerint képesek voltak az RR-t kémiai átalakítással ártalmatlanná tenni. Ez a tulajdonság pedig kívánatos a haszonnövények számára is.

Amikor kutatók izolálták a baktériumokat, megtalálták bennük a gyomirtót módosító enzimfehérjét, majd azonosították az ezt kódoló gént, amelyet RR-génnek neveztek el, s amelyet azóta számos növényfajnál alkalmaznak.

Megfékezni az éghajlatváltozást

A biotechnológia elkötelezettjei szerint terményeik hozzájárulnak ahhoz, hogy mérséklődjék az általános felmelegedésért kárhoztatott üvegházhatású gázok kibocsátása. E növényekhez kevesebb rovar- és gyomirtó kell, így ásványi fűtőanyag takarítható meg, ami csökkenti a széndioxid-kibocsátást. 

A 2005-ös évben, állítják, ez 962 millió kilogrammal kevesebb szén-dioxidnak felelt meg - mintha az utakról 430 000 gépkocsi tűnt volna el. Ehhez hozzájön még, hogy a gyomirtót lebontó RR-növények termesztéséhez nem, vagy alig kell szántani, ezáltal nagy mennyiségű szén-dioxid marad a talajba zárva; mindez 2005-ben további 3,6 millió autóval kevesebb szén-dioxid-mennyiséget jelentett. Összesen tehát mintha 4 millió autót vontak volna ki a forgalomból.

Enyhíteni a szegénységet

Napjainkban a világ népessége - minden korlátozó intézkedés ellenére - folyamatosan növekszik, évente 1,5 százalékkal. Előrejelzések szerint 2020-ban 8, 2050-ben 11 milliárd ember lesz a Földön. A sűrűn lakott területeken már néhány éven belül is megkétszereződik az élelmiszer-szükséglet.

Mivel a gm-növények terméshozama átlagosan 10-12 százalékkal nagyobb, mint a hagyományosaké, nem véletlen, hogy a fejlődő országokban - jelenleg főként Indiában és Dél-Afrikában - terjed a leggyorsabban a biotechnológia. A huszonkét gm-növényeket termesztő országból ugyan tizenegy iparilag fejlett, ám az összes gazda 90 százaléka (9,3 millió ember) valamelyik fejlődő állam kis földterülettel rendelkező gazdálkodója. Legtöbbjük kínai és indiai gyapottermesztő.

Clive James, az International Service for the Aquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA) elnöke - aki nemrégiben tartott előadást az MTA-n - úgy véli, a biotechnológiai növények nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elérjük a Milleniumi Fejlesztési Célok egyikét: a szegénység és az éhezés felére csökkentését 2015-ig.

Aranyrizs és szupercirok

A növények összetevői elsősorban nem a fogyasztó, hanem a növényfaj túlélését szolgálják. Ezért előnyös lehet egyes főbb élelmiszernövényeink tápértékének megjavítása. A második és harmadik generációs gm-növényeknél ez lesz az egyik alapvető cél.

Délkelet-Ázsiában sokan szenvednek súlyos A-vitamin-hiányban, ami terhességi komplikációkhoz, növekedési zavarokhoz és vaksághoz vezethet. Ennek megoldásaként merül fel, hogy fő táplálékukba, a rizsbe vigyék be a béta-karotin (az A-vitamin-előanyaga) szintéziséhez szükséges enzimek génjeit. A karotintartalom miatt sárga színű rizs - az "aranyrizs" - minden grammja 37 mikrogramm elővitamint tartalmaz, ami elvileg elegendő a napi vitaminszükséglet fedezésére. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy a béta-karotinnak mekkora része alakul át a szervezetben A-vitaminná.

Afrikában egy másik gm-növény, a szupercirok (Super Sorghum) előállítását tervezik. A nálunk seprű-alapanyagként szolgáló növény, meleg- és szárazságtűrő lévén, 300 millió afrikai fő tápláléka; a fekete kontinensen elterjedtebb gabonanövény, mint a búza és a kukorica. Tápanyag-összetétele azonban nem fedezi teljes mértékig az emberi szükségleteket - ezt szeretnék megoldani az ún. "biofortified" (biotechnológiai úton gazdagabbá tett) cirokfajta termesztésével.

Búza a sivatagban

A szárazságtűrésért felelős géneket várhatóan 2010-11 körül tudják majd alkalmazni, a gm-növények harmadik generációjában. Ezeknek elsősorban a szárazságtól leginkább sújtott - többnyire fejlődő - országokban lesz jelentőségük. Dudits Dénes szerint azonban a probléma hazánkat is érinti, mivel a felmelegedés hatására az Alföldön - nemzetközi felmérések szerint - félsivatagosodási folyamat indul el, s nő a szélsőséges időjárási viszonyok gyakorisága. Az alkalmazkodást a kutatók szárazságtűrővé tett gm-növényekkel - elsősorban a gm-búzával - szeretnék elősegíteni.

Gm-viták

Balázs Ervin akadémikus (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár) hangsúlyozza, hogy az EU 5. és 6. keretprogramjaiban külön prioritásként szerepeltek a biobiztonsági kutatások. Azok, akik egyszerre elkötelezettjei a géntechnológiának és a biztonságos bevezetésnek, fontosnak tartják, hogy minden termék bevezetését alapos vizsgálatok előzzék meg, ezért egy nemzetközi tudományos társaság megalapítását kezdeményezték. A Biobiztonsági Kutatás Nemzetközi Társasága (ISBR) egyre több területen fejti ki aktivitását.

Ennek ellenére sokan elutasítják a gm-növények fogyasztását - vagy azért, mert tartanak attól, hogy az új génkombinációk és a nem növényi forrásokból (baktériumokból, vírusokból) származó gének ártalmasak lehetnek az egészségre, vagy pedig azért, mert a géntechnológiát eleve a természetbe való mesterséges - ezért kárhoztatandó - beavatkozásnak ítélik.

A gm-vita mára hitvita jellegét öltötte, állítja Dudits Dénes. Noha valójában nincs is értelme általában vett gm-technológiáról beszélni. Ahogy Dudits fogalmaz: minden egyedi gén és befogadó növény más és más eset, és mindegyikkel kapcsolatban külön ellenőrző vizsgálatokra van szükség. A gm-ellenesség, a professzor példájával élve, éppen olyan, mintha laikusként bemennénk a Rolls-Royce-gyárba, és a főmérnökkel közölnénk: megtiltjuk a csavarhúzók használatát a gépkocsik összeszerelésénél. Tehát nem azzal foglalkoznánk, hogy a Rolls-Royce jobb, mint a Trabant, hanem azzal, hogy a csavarhúzó (a géntechnológia) használata betiltandó.

Ezzel együtt hazánkban fokozott óvatossággal kezelik a gm-növények ügyét. Egyelőre egyetlen fajta termesztését sem engedélyezték, s ez mindaddig fennmarad, amíg egy adott fajtáról be nem bizonyosodik, hogy nincs káros hatása az egészségre és hogy konkrétan a pannon ökorégióban nem borítja fel az ökológiai egyensúlyt. Gráf József agrárminiszter úgy gondolja, minél tovább meg kell őriznünk a gm-mentesség státuszát, mivel ez növeli a magyar kukorica és vetőmag eladhatóságát. Ez azonban, a világkereskedelem és az EU nyomása miatt, kérdéses, hogy meddig tartható fenn.

Jean Ziegler: L'empire de la honte / A szégyen birodalma 

Megtörni az élővilág tisztességtelen konkurenciáját

Az a rizs, amelybe egy másik fajból (paradicsomból, burgonyából, kecskéből stb.) származó gént oltanak be, olyan kalászokat növeszthet, amelyek jobban ellenállnak az időjárási viszontagságoknak, vagy jobban nőnek száraz talajon, vagy több rizsszemet teremnek – vagy épp megmaradnak gyomirtó használata nélkül is. Ugyanakkor e génkezelt növények olyan élelmiszert produkálnak, amelynek az emberi szervezetre gyakorolt közép- és hosszú távú hatásait senki sem ismeri. Tehát igen fontos a legnagyobb óvatosság. A Creutzfeldt–Jakob betegség (a kergemarhakór) is erre int bennünket.

Egy növény genetikai módosítása fajidegen gének bevitelének az eredménye… miközben szinte semmit sem tudunk a genom működéséről. De a génmódosított növény a kozmokraták számára csillagászati jövedelmeket jelent. Ugyanis szabadalmi oltalom alatt áll. A földműves vagy az előző évi termésből különít el a következő évre génmódosított vetőmagot, és megfizeti a szabadalmazó transzkontinentális vállalatnak a díjat, vagy vásárol olyan génmódosított vetőmagot, amely nem teszi lehetővé a majdani termés reprodukcióját (Terminator szabadalom) – ez esetben minden évben újból a társaságtól lesz kénytelen vetőmagot beszerezni. (Robert Ali Brac de la Perrière, Frank Seuret: Graines suspectes. Plantes transgéniques: une menace pour les moins nantis, Paris, Éditions de l’Atelier, coll. „Enjeux-Planète”, 2002.)

A genetikailag módosított szervezetek felfedezése és elterjedése valóra váltja a kapitalisták egy régi álmát: kiküszöbölni az „élő” tisztességtelen konkurenciáját.

A természet, az élet ingyenesen produkálja, reprodukálja a növényeket, az embereket, a táplálékot, a levegőt, a vizet, a fényt – a kapitalista számára ez tűrhetetlen. Számára a szó szoros értelmében vett közös javak nem létezhetnek. Az ingyenesség elborzasztja.

Anyai nagyapám és ezen az ágon minden ősöm Bangertenben voltak parasztok; ez egy kis svájci falu a berni fennsíkon, a Jura és az Elő-Alpok közt. Mikor kicsi voltam, láttam, ahogy nagyapám, nagyanyám, anyám és béresei a búzát learatták, kicsépelték a kalászokat, megtöltötték a zsákokat, ezeket a malomba vitték szekereken, amelyek nekem akkor hatalmasaknak tűntek. Nagyapám minden augusztusban téli vetőmagokat különített el a berni táj kiégett fennsíkján. A Monsanto kozmokratái számára ez a gondolat ma felér egy rémálommal.

Jelenleg a Föld lakosságának 60%-a földműves. Hogyan lehetne őket meggyőzni, hogy üdvösségük azon múlik, elfogadják-e a génkezelt vetőmagot?

Az új despoták legkikezdhetőbb érve azon állítás, miszerint a génkezelt organizmusok jelentik a tökéletes fegyvert az éhség ellen. Aki meg akar küzdeni az éhség pusztításaival, annak magáévá kell tennie a növények, a tehenek, a kecskék, a birkák, a baromfi génkezelését – mondják ők. Hatalmas csúsztatás, de a világ összes országában sulykolják a kozmokraták „propagandaminisztériumai”, méghozzá több milliárd dolláros költséggel.

Emlékeztetőül: a FAO 2006-ban publikált „Rapport sur l’insécurité alimentaire dans le monde” (Jelentés a világ élelmezésének bizonytalanságáról) című jelentése számokkal bizonyítja, hogy a világ mezőgazdasága a termelőerők mai fejlettségi szintjén gond nélkül (főleg pedig génkezelés nélkül) táplálhatna 12 milliárd főt. „Gond nélkül” annyit jelent, mint minden felnőttnek adni naponta 2700 kalória tápértékű ételt. Mármost jelenleg a Földön csak 6,2 milliárd ember él.

A génkezelt növényeket – mint említettem – szabadalom védi. Ez még vonzóbbá teszi őket. A Monsanto évente több millió dollár díjat keres rajtuk. Vezetői adósaikkal szemben rendkívül agresszíven lépnek fel.

Az utóbbi időben nagy feltűnést keltett perek egyikének szenvedő alanya Percy Schmeiser volt. Schmeiser 73 éves kanadai gazdálkodó, aki Bruno városkában (Saskatchewan) él családjával. Drótkeretes szemüveg, gondosan nyírt ősz haj, barna öltöny, vörös nyakkendő. Európai tájékoztató körútján a Greenpeace kalauzolja. 2004 júniusa elején volt útjának genfi állomása.

Schmeiser sem nem haragos, sem nem kétségbeesett. Csak beszámol.

1998-ban a Monsanto jogászai felszólítják, hogy fizessen a cégnek egy hatalmas összeget az ő szabadalmuk szerint génkezelt repcemagok „jogosulatlan” felhasználásáért. 400 ezer dollárt. Se többet, se kevesebbet.

Schmeiser ellenáll.

Ekkor a jogászok szabadalmazott termék „hamisításáért” perlik. Azzal vádolják Schmeisert, hogy engedély nélkül vásárolt és adott tovább „Roundup Ready” repcét. Ez a génkezelt fajta arról nevezetes, hogy ellenáll a Roundup márkájú gyomirtónak, amelyet ugyancsak a Monsanto gyárt.

A Monsanto emberei a mezőkön tett titkos éjszakai látogatásukon talált GMO repcepalánták leltárját prezentálják nagy diadalmasan. Schmeiser nem tagadja, hogy néhány GMO repce nő az ő földjein, de – mint mondja – a szél hozhatta oda a magvakat. Hét szomszédja használ GMO repcemagot… Schmeiser a passzív környezetszennyezés áldozatának tartja magát.

Az első fokú bírót ez nem érdekli. Schmeisernek nem lett volna szabad felhasználnia szabadalommal védett vetőmagot, függetlenül attól, ahogy a magvak földjébe kerültek.

De Schmeiser pontos, becsületes, skrupulózus ember, igazi kanadai paraszt. Maga is felfedezte, jóval a cég kémei előtt, e magvak jelenlétét. Hogyan? Földje szélén, egy árok mellett egyes repcetövek hihetetlen ellenállást tanúsítottak a Roundup márkájú gyomirtóval szemben.

Az első ítélet után Schmeiser félni kezd. Nem gazdag ember. Hogy tudná kifizetni az ítélet szerinti kártérítést és a kamatokat, plusz az „elmaradt” szabadalmi díjat? „Nem volt pénzem, csőd fenyegetett. Meg akartam menteni a családomat és a gazdaságomat” – mondja.

Fellebbez tehát.

2004. május 21-én 6 évig tartó eljárás (és 6 évig az ügyvédek fizetése) után végre a Legfelső Bíróság elé kerül az ügy. Schmeisert 5:4 arányban elmarasztalják. A Monsanto triumfál.

Ezt mondja Schmeiser: „Ötven év óta különítek el a földjeimen vetőmagot a következő évre… Egy földművestől soha nem volna szabad elvenni azt a jogát, hogy saját magjaival újra vethessen… A magvak az egész világ földművesei több ezer éves konzerválási és szelektálási tevékenységének az eredményei… A Bíróság egy alapvető és ősrégi jog elvesztését szentesíti.”

Genfi útjára elkísérte Tom Wiley, aki maga is földműves az Egyesült Államokban. Mint észak-amerikai kollégáinak ezreit, őt is rágalmazzák, zsarolják, támadják a Monsanto ügyvédei.

Itt engedtessék meg nekem egy személyes emlék.

Az ENSZ minden év október 16-át World Food Day-nek (Világélelmezési nap) nyilvánította. Amióta 2000 szeptemberében élelmezésjogi különleges ENSZ-raportőrnek neveztek ki, ezen a napon mindig tartok egy sajtóértekezletet a genfi Nemzetek Palotájában az oda akkreditált újságíróknak.

Így tettem 2002. október 16-án is.

Na mármost 2002-ben éhség sújtott nagy területeket Afrika déli részein. Malawiban, Zambiában, a Dél-afrikai Köztársaság északi felén, Botswanában, Lesothóban, Zimbabwe és Angola egyes tájain a kukoricatermés katasztrofális volt a szárazság miatt. Angolában mindezt súlyosbították a polgárháború iszonyatos következményei is. Tehát több mint 14 millió gyermeket és felnőttet közvetlenül fenyegetett az éhhalál.

A PAM (Programme alimentaire mondial: Világélelmezési program) több tízezer tonna élelmet, elsősorban kukoricát osztott szét a katasztrófa sújtotta területeken. A kukorica jelentős részét ingyen adta az Egyesült Államok kormánya. Ilyenkor kivétel nélkül mindig génkezelt szemekről volt szó.

2002. október 12-én Zambia köztársasági elnöke botrányt provokált: a zambiai lakosság jelentős részének súlyos élelmezési gondjai ellenére visszautasította az amerikai kukoricát. Azt mondta rá: „poisoned food” (mérgezett étel), és arra kérte a PAM-ot, hogy késlekedés nélkül állítsa le a kiszolgáltatását.

Sajtókonferenciám végén egy fiatal afrikai újságírónő a zambiai elnök nyilatkozatára vonatkozó véleményemről kérdezett. Igazi svájci óvatossággal feleltem: „A nemzetközi tudományos világ megosztott azzal kapcsolatban, milyen közegészségügyi veszélyekkel járnak a GMO-k. Egyes tudósok veszélyesnek tartják a hibrid élelmiszerek fogyasztását. Nem vagyok sem biológus, sem orvos. Tehát nem tudok ebben a vitában állást foglalni. De tudjuk, az Európai Unió az óvatosság elvét alkalmazza, és tiltja a génkezelt termékek szabad forgalmát (csak az állatok takarmányozására való szóját engedi be). Az Európai Unió nyílt konfliktusban van e téren a washingtoni kormánnyal, amely panaszt is emelt ellene a Világkereskedelmi Szervezet jogi instanciáinál.

Ha Chacques Chirac elnöknek és Gerhard Schröder kancellárnak joga van kételkedni a génkezelt élelmiszerek ártalmatlanságában, akkor a zambiai elnöknek is joga kell, hogy legyen erre. Ezt az elutasítást én jogszerűnek tartom.”

Megismételtem e véleményemet a BBC és a Radio France Internationale mikrofonjai előtt is.

Néhány napra rá Bangladesbe utaztam. Londonban, a British Airways heathrow-i szalonjában munkatársnőm, Dutima Bhagwandin a laptopjára sürgős üzenetet kapott Sergio Vieira de Mellótól, az emberjogi főbiztostól. Arra kért engem, azonnal lépjek vele kapcsolatba. Az üzenet New Yorkból jött, Sergio megadta ottani mobilszámát.

A gép felszállt. Amint Daccába megérkeztem – tizenöt óra elteltével – megpróbáltam elérni a főbiztost. De Dacca és New York között az összeköttetés nem könnyen jön létre. Végül mégis meghallottam Sergio szívélyes hangját. Gondterheltnek tűnt: „Az amerikaiak a bőrödet akarják.”

A szerény személyem elleni amerikai támadás két ütemben zajlott le: Genfben Kevin E. Moley, egy arizonai székhelyű gyógyszeripari transzkontinentális konszern tulajdonosa és az ENSZ európai székhelyéhez akkreditált amerikai nagykövet felkereste a Wilson-palotában a főbiztost. Moley: „Ziegler túllépte hatáskörét. Nincs arra felhatalmazva, hogy a GMO-król nyilatkozzon. Vissza kell hívni.”

Két nap eltéréssel a New York-i amerikai delegátus ugyanezt kérte Kofi Annantól.

Sergio Vieira de Mellónak és Kofi Annannak ugyanaz volt a reakciója: „Minden különleges raportőr teljesen szabadon, függetlenül fejtheti ki a véleményét. Ha túllépné hatáskörét, akkor az Emberjogi Bizottságnak vagy a Közgyűlésnek kell őt rendreutasítania… Ha önnek kifogásai vannak Zieglerrel kapcsolatban, beszélje meg azokat vele személyesen.”

A vérbeli karióka (brazil tánc; a rióiak gúnyneve) Sergio Vieira de Mello az általam ismert egyik legrokonszenvesebb ember volt. Miután apját, egy brazil diplomatát a katonai diktatúra a posztjáról visszahívta, a Sorbonne-on volt diák 1968 májusában. Aktívan részt vett a diáklázadásokban, a rendőrség letartóztatta, majd kitoloncolták.

Ekkor került Genfbe.

A Nemzetközi Tanulmányok Egyetemi Intézete hallgatójaként abból élt, hogy apróbb feladatokat végzett el az ENSZ menekültügyi titkársága számára. Itt találkozott Kofi Anannal, aki ugyanabban a helyzetben volt, mint ő. És ekkor született a köztünk levő barátság is.

Később Sergio az ENSZ egyik legbefolyásosabb és legközkedveltebb vezetője lett: az OCHA-t (humanitárius segélyek koordináló szervezete) irányító főtitkárhelyettes, majd az ENSZ főtitkárának előbb koszovói, azután kelet-timori képviselője, végül emberjogi főbiztos – miközben semmit nem vesztett sem emberi melegségéből, sem eltökéltségéből.

Valahányszor arról volt szó, hogy embereket kellett menteni, az igazságért kellett küzdeni, a mosolygós karióka egy pillanat alatt könyörtelen, kemény, hozzáértő, megalkuvást nem ismerő harcossá vált.

Sergiót huszonkét munkatársával együtt megölte egy terrorista öngyilkos merénylő 2003. augusztus 19-én a bagdadi Canal szállodában. Ugyanitt 200 sebesült is volt. A merényletért Oszama bin Laden egyik szövetségese, Abu Muszab al-Zarkavi vállalta a felelősséget. A mai napig nem tartóztattak le senkit ezzel az eseménnyel összefüggésben.

Sergio a genfi Rue des Rois-i temetőben nyugszik Jorge Luis Borges mellett, illetve Kálvin János szomszédságában. 

2002. november eleje. Sergio New Yorkból, én Bangladesből tértem éppen vissza. Felhívott: „Beszélt veled Moley?” Nem, az amerikai nagykövet nem keresett meg.

„Pedig megígérte, hogy keresni fog… telefonálj neki” – mondta.

Háromszor is hívtam a Chambésy-i route de Pregny-n található amerikai erődöt. Sikertelenül. Moley nem volt hajlandó beszélni velem.

Sergio dühös lett. Maga hívta fel Moleyt.

Találkozót beszéltek meg az amerikaiakkal: semleges területen, a Serpent („Kígyó”) bárban, a Nemzetek Palotája XIV-es kapujánál. Ez a bár kígyóként kanyarog az ablakok mentén, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a parkra, a pávákra, a tó vízének színváltozásaira, távol meg a Mont-Blanc csúcsaira.

Egy apró ember nyújtotta nekem nedves kezét. Szürke kefefrizura, kék csíkozású sötét öltöny, fehér ing, ezüstös nyakkendő, zavart mutató arc – és mindjárt el is távozott. Ez volt Moley. Egyedül hagyott két nyugtalanító külsejű jómadárral, akik mindketten „diplomataként” mutatkoztak be.

Az egyik egy nagy termetű és hangú félvér volt harcias természettel, a másik egy kortalan, sápadt, nyápic figura. Azonnal támadtak: „You are anti-American… You have a hidden agenda… Your reputation is terrible… You should quit this job… Go back to your University.” (Ön Amerika-ellenes… Önnek van egy rejtett programja… Önnek nagyon rossz híre van… Önnek abba kellene hagynia ezt a feladatot… Menjen vissza az egyetemére.)

Én a találkozóra dokumentációval felszerelkezve jöttem, hogy értelmes vita résztvevője legyek. Ehelyett két megvásárolt ügynökkel álltam szemben.

Megdöbbentett a két alak vulgáris stílusa.

Miután az első meglepetésen túlestem, úgy döntöttem, hogy reagálni fogok.

A konfliktus rosszul alakult.

Különleges raportőri mandátumom újabb három évre való meghosszabbítása 2003. tavaszán volt esedékes, az Emberjogi Bizottság 59. ülésszakán. Tudtam, milyen erősek az amerikaiak. Ha valóban akarják, bárkit el tudnak távolítani az ENSZ struktúráiból.

Tanácskozást tartottam az Egyetemi Fejlődéstudományi Intézet kávézójában két munkatársammal és barátommal, Sally-Anne Way-vel és Christophe Golay-val. Azt határoztuk el ezen a napon, hogy a „mindent vagy semmit” álláspontra helyezkedünk. A GMO-k tétje, és azoknak az afrikai földművesek esetében megállapítható kockázatai voltak számunkra a legfontosabbak.

Továbbra is védeni fogjuk álláspontunkat a génkezelt vetőmaggal kapcsolatban, ha rá is megy a mandátumunk.

A döntő ütközetre 2002. november 11-én került sor New Yorkban, a Közgyűlés előtt. Az amerikai nagykövet, Sichan Siv e szavakkal támadt rám: „You have called on governments to starve their people right now… You have used your office to challenge the food offered by the American people to avert the scourge of famine and to encourage governments to deny food to their hungry citizens… By ignoring both science and the considered politics of the United Nations, you are responsible for placing millions in greatest peril… Mr. Ziegler, actions have consequences, and your actions can cause people to die” (Ön éppen most szólítja fel a kormányokat a népük éheztetésére… Arra használta a hivatalát, hogy kifogásolja azt az élelmiszert, amelyet az amerikai nép azért adott, hogy elhárítsa az éhínség csapását, és arra, hogy a kormányokat az élelemnek éhes polgáraiktól való megtagadására sarkallja… Mivel mind a tudományban, mind az Egyesült Nemzetek jól megfontolt politikájában járatlan, felelős milliók legkomolyabb veszélyeztetéséért… Ziegler úr, a tetteknek következményeik vannak, és az ön tetteitől emberek halhatnak meg.) (A nagykövet felszólalása megtalálható az Egyesült Államok New York-i ENSZ-missziója sajtóközleményében, amelyet a Közgyűlés valamennyi küldöttsége megkapott. E közlemény alapján idéztem. Vö. United States Mission to the United Nations, Press-release, n^o 189, 2002.)

Sichan Siv támadása ellenére a Közgyűlés nagy többséggel elfogadta a jelentésemet. Hat hónappal később az Emberjogi Bizottság meghosszabbította a mandátumomat: 51 küldött szavazott a meghosszabbítás mellett, egy (USA) ellene, Ausztrália tartózkodott. 

A kozmokraták ravaszságát, intrikáit nem ismerő olvasókat meglepheti ez az amerikai diplomaták által ellenem folytatott különös háború.

Szeretem a foglalkozásomat, a különleges raportőr munkája igen izgalmas. De befolyásom igazán szerény, ezzel én tökéletesen tisztában vagyok. Éppen ezért hogy lehet, hogy a hatalmas State Department és a még hatalmasabb CIA ekkora makacssággal figyeli és gátolja, amit csinálok?

Az elegáns nagykövet, Sichan Siv 2002. november 11-i felszólalásakor nyilván egy szót sem hitt el azokból a szamárságokból, amelyeket ellenem mondott. Abszurd szövegét a misszióban készítették elő neki. Sztentori hangon adta elő, időnként szemüvege fölött vadnak szánt pillantásokat vetve felém. Szánalmas komédia volt. De miért volt ez a támadás?

A GMO-val kapcsolatos konfliktusnak óriási a tétje. Az amerikai élelmiszeripari trösztöknek roppant nehézségeik vannak hibrid vetőmagjaiknak és termékeiknek az Egyesült Államokon kívül történő bevezetésében. Számos – főleg afrikai és latin-amerikai – országban mindenre képesek, hogy kijátsszák a génmódosított vetőmagok terjesztésének tilalmát.

Közülük is az első a Fehér Házban jelentős befolyással rendelkező Monsanto. Legfőbb prioritása: a világpiacot megnyitni a GMO vetőmagok, termékek számára. A GMO terén egyébként világelső: a Földön fellelhető 70 millió hektár GMO-kultúrának 90%-a az ő vetőmagját használja. 

Hogyan végződött az egyfelől a kozmokraták és amerikai diplomata lakájaik, másfelől a zambiai államfő és ENSZ-beli szövetségesei közötti csata? A Monsanto nyilvánvaló célja az amerikai élelmiszersegély kihasználása a génkezelt vetőmagot tiltó országokba történő behatolásra.

Zambiában a PAM-nak le kellett mondania a génkezelt amerikai felesleg kiosztásáról, és meg kellett őröltetnie a kukoricamagot. Ám végül a ledarált kukorica mentette meg a zambiaiakat az éhínségtől. Azaz a Monsantót vereség érte. Mivel nem magokat, hanem darát kaptak, a zambiai földművesek az élelmiszersegélyből nem tudtak vetőmagot elkülöníteni a következő év termése számára. A genetikailag módosított kukoricamag tehát nem tudott behatolni Zambiába.

De a Monsanto nem teszi le a fegyvert.

„Szakértői” 2004. június 21-23 között Ougadougouban, Burkina Faso fővárosában konferenciát szerveztek, amelyen részt vettek Burkina Faso, Niger és Ghana államfői, valamint az összes Szahel-övezetbeli ország 300 minisztere és főtisztviselője. A tét a biotechnológia Nyugat-Afrika mezőgazdaságába történő bevezetése volt.

Vagy száz GMO-párti (és/vagy jól megfizetett) tudóst utaztattak az Egyesült Államokból Ougadougouba. Velük tartott Ann Venneman amerikai mezőgazdasági miniszter is. Az afrikai államfők, miniszterek és tisztségviselők elé felállított óriáskivetítőn Venneman a következő félelmetes megnyitó nyilatkozatot tette: „Önök lemaradtak a zöld forradalomról, az ipari forradalomról – legalább a gén-forradalomról ne maradjanak le.” (Catherine Morand, a Swissaid által az ougadougoui konferenciára kiküldött megfigyelő idézte. Vö. Tribune de Genève, 2004. július 3. és 4. Az előtte való konferenciát a Szahel-övezet számára szervezték 2003-ban Sacramentóban (Egyesült Államok)).

Milyen visszhangra talált Ann Venneman felhívása? Csak Burkina Faso vállalta, hogy megnyitja piacát a génkezelt vetőmag előtt. Tudni illik azonban, hogy ennek az országnak az elnökét, Blaise Campaorét nem kell félteni, tökéletesen be tud illeszkedni a nemzetközi pénzvilágba. Elődjét, Thomas Sankarát, aki erre nem volt hajlandó, meggyilkolták.

Akárhogy is van, az új despoták hódoltatási stratégiái szinte mindig diadalmaskodnak. A Monsanto pillanatnyi kudarca az afrikai országokba való behatolás, azok meghódítása terén ma még inkább csak a szabályt erősítő kivétel.