Jakabffy Éva, IPM, 2009. szeptember

Első alkalom, hogy direktben követhetjük végig a médián keresztül egy pandémia alakulását. Sosem volt még ekkora felhajtás egy betegség körül, amely ráadásul ennyire enyhe lefolyású. Az újinfluenza-téma immár szenvedéllyé vált. A H1N1-et gyanakvásokkal terhes hírverések, szenzációhajhászás, biztonság-neurózis veszi körül.

A nagy média-rajzásban egyetértés nem sok mindenben mutatkozik. Talán csak abban, hogy az új vírus viselkedése kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, kiben mit okoz: halálos betegséget, vagy néhány napos, enyhe náthát. Ma még jóval gyakoribb, hogy az utóbbit. De azt sem lehet tudni, hogy maga ez a gyakoriság változik-e. Ugyanis ha a vírus egy mutáció miatt veszélyesebbé válik, akkor sokkal több embernél okozhat súlyos betegséget, mint eddig. Érdemes-e már most foglalkozni egy ilyen lehetőséggel? Felkészülni valamire, ami talán be sem következik?

Sokan érzik úgy, hogy valódi világjárvány helyett világméretű pánikkeltés folyik. Igaz, hogy rendkívül sokan betegszenek meg, de a betegség még a szokásos influenzánál is ritkábban vezet halálos szövődményekhez. Korábban a magas halálozási arány is szükséges volt ahhoz, hogy a WHO világjárványt hirdessen. Ma elég az elterjedtségre hivatkoznia.

A közelmúlt tapasztalatai alapján is könnyen gondolhatunk arra, hogy a H1N1-nek nagyobb a füstje, mint a lángja. Ma legtöbbet az 1976-os amerikai sertésinfluenzáról hallhatunk, mert ez jó példaként szolgál a járványügyi hatóságok melléfogására. Akkor egyetlen amerikai katona halt meg H1N1-ben, s ebből ítélték úgy, hogy számítani kell egy pandémiás vírus megjelenésére. A riadó után 4 hónappal megkezdték a tömeges vakcinálást. Végül a járvány elmaradt, az oltás viszont több esetben idegrendszeri eredetű légzésbénuláshoz vezetett.

Újabb keletű példák. A 2002-ben riadalmat okozó SARS, vagyis atipikus tüdőgyulladás Kínából indult, majd rendkívül gyorsan terjedt: hamarosan a világ 30 országában mutatták ki. Ám fél év után a vírus kipusztult. Ma már csak laboratóriumokban őriznek egy-egy példányt.

A H5N1 madárinfluenza megjelenése idején ismét világjárványtól tartottak. Tekintve, hogy a vírus az esetek több mint 50%-ában halálos, a szakértők 150 millió áldozattal számoltak. De mivel a H5N1 nem kezdett el emberről emberre terjedni, összesen 429 esetet jegyeztek fel.

Arra juthatunk mindezek alapján, hogy ma, az újinfluenza kapcsán ismét pánikkeltésről van szó. Ennek oka lehet, hogy senki nem ismeri a jövőt. Vagy hogy valakiknek érdekükben áll.

Ám a pánik jogos is lehet, hiszen az utóbbi 3 évszázadban 10 világméretű influenzajárvány söpört végig az emberiségen. Ezek közül a spanyolnátha volt a legsúlyosabb, amely az első világháború után kezdődött. Valójában nem Spanyolországból indult; az elnevezés onnan ered, hogy a betegségnek áldozatául esett a spanyol királyi család egyik tagja is. Valamint több híres személyiség, köztük Apollinaire, valamint Rostand, a Cyrano szerzője; Magyarországon Kaffka Margit és Karinthy Frigyes első felesége. A megbetegedések száma világszerte 1 milliárd volt, az áldozatoké 50-100 millió. Ez többszöröse az I. világháborúban elesettek számának. Főként fiatal, egészséges emberek haltak meg, mivel az idősebbek korábbi influenzajárványok során részben védettséget szerezhettek.

Ma a H1N1-nek szintén a fiatalabbak vannak kitéve. Az összes megbetegedés mintegy felét a 29 év alattiak körében jegyezték fel. Afelől nincs vita, hogy a vírus igen fertőzőképes, és főként gyermekek körében terjed. Az is egyértelmű, hogy az esetek többségében enyhe lefolyású. Emiatt is adódnak azonban bizonytalanságok. Számos H1N1 fertőzött beteg nem fordul orvoshoz, mert magától kigyógyul. Sőt, akinél a vírus csak náthaszerű tüneteket okoz, észre sem veszi. Így aligha lehet reális becslést adni arra, hogy a H1N1 hány embert betegített már meg, és főleg, milyen gyakorisággal okozott súlyos szövődményeket. A médiumokban természetesen az utóbbi esetekről hallunk, elsősorban a halálos kimenetelűekről. És ha ezek még annál is sokkal ritkábbak, mint ahogy hírlik? Esetleg nagyságrendekkel ritkábbak, mint az állítólagos 2-4 ezrelék? Akkor igen sajátos világjárvánnyal állunk szemben, amely elsősorban azáltal jelent veszélyt, hogy ma minden harmadik ember várományosa a betegségnek. Ez pedig alacsony halálozási arány mellett is nagyszámú áldozatot jelent. 

Járvány-matek

H1N1 téren egyelőre minden lehetséges, a járvány hirtelen abbamaradásától egy mutáns vírus okozta igen súlyos járványig. Ilyen feltételek mellett nem egyszerű a járvány elleni stratégiák kialakítása. A legtöbb jóslás annyit ér, mint ha kártyát vetnénk. Vajon a járványtani modellezéssel többre jutunk? 2005-ben, a H5N1 esetében a modellek már eljátszották a Cassandra-szerepet, és teljes kudarcot vallottak.

Jelenleg azonban a szakértők új, az egyénekre összpontosító modelleket alkotnak. Először matematikai formulákkal virtuális népességet hoznak létre, majd elindítanak benne egy pandémikus vírust. Minden szereplőnek van egy földrajzi zónája. A modellt iskolák, munkahelyek, kórházak egészítik ki, és a szereplők közti társadalmi érintkezéseket matematikai formulák szimulálják. Ez virtuális, de a realitáson alapul, méghozzá azon, hogy mekkora eséllyel találkoznak egymással például iskolások és oktatók, egészségügyi dolgozók és betegek. A modell vírusa nagyon hasonlít a H1N1-hez, még akkor is, ha a szezonális influenzák, illetve az 1918-as, 1957-es és 1968-as pandémiák adatain alapul.

Vagyis a feltételezett H1N1 járványgörbét összevetik a korábbi világjárványoknál felvett adatok görbéivel. Ez a görbe azután tetszés szerint változtatható, méghozzá a vírus elleni különféle stratégiák függvényében. 

Lássuk az ötféle stratégia eredményeként kapott járvány-forgatókönyveket.

1. eset: minden páciens vírus elleni gyógyszert kap. Ez a járvánnyal szemben alig ér valamit.

2. eset: megelőzésként a betegek családtagjai is kapnak vírus elleni szert. Mivel a családon belüli fertőzés valószínűsége 75%, ez hatásos lehet. A járvány idejét azonban ily módon nem lehet lerövidíteni.

3. eset: amikor a vírus terjedése elér egy szintet, például 1000 főre már 5 megbetegedés jut, akkor az iskolákat vagy hivatalokat bezárják. A modell szerint ez lenne a legeredményesebb fegyver, amely szinte teljesen megfékezné a járványt. A fertőzési gyakoriság 30-ról 0,1%-ra csökkenne. A fő gond, hogy az újra megnyitás csak az utolsó influenzás eset felismerése után 10 nappal történhetne meg. Ami azt jelentené, hogy az intézmény több mint 140 napig lenne bezárva! Erre az intézkedésre inkább akkor kerülhetne sor, ha egy félelmetes, gyilkos vírusról lenne szó, de a H1N1 egyelőre nem az.

4. eset: a betegek és családjaik elkülönítése. Ez reálisabb megoldásnak tűnik. Ha a karantént, megfelelő kezeléssel együtt, az érintett családok háromnegyedében alkalmaznák, akkor a lakosság egyötöde sem kapná meg a fertőzést. Az érem másik oldala, hogy a járvány még meg is hosszabbodna.

5. eset: az emberek 70%-ának beoltása. Ekkor a modell azt jósolja, hogy a fertőzöttek aránya 4,2% lenne. 

Vakcina, vakon?

Csakhogy ez a fajta matematika nem veszi számításba, hogy a vakcina nem mindenkinél hatásos, valamint annak kockázatait sem. Ehhez már új modellezésre lenne szükség. Pontosabban, az oltás rövid és hosszabb távú kockázataival kapcsolatos tesztelésre. A sajátos helyzet azonban az, hogy előbb van oltásunk, mint hogy tájékozódhatnánk a hosszú távú mellékhatásokról. Hogyan értelmezzük ezt a helyzetet? A sietséget az magyarázhatná, hogy a tömeges beoltással a járványt szeretnék megfékezni, ez pedig a fenti modell szerint csak úgy lehetséges, ha a lakosság nagyobb részét a járvány első heteiben oltják be. A már zajló járvány ellen a módszer alig ér valamit. De itt is felmerül az a kérdés, ami az intézmények bezárásánál: tényleg olyan félelmetes ez a kór, hogy ennyire radikális intézkedésre van szükség? Egyelőre nem így tűnik.  

A H1N1 egy paradigmaváltás küszöbén 

Az egyéni különbségekkel számolni nem tudó orvoslás végnapjait éljük. A H1N1 vírus kiélezi a problémát azzal, hogy nem tudjuk, kinél válhat halálos betegséggé. 

A kanadai Anand Kumar, a Manitoba Egyetem intenzív ápolási szakértője szerint ennek a vírusnak az a különlegessége, hogy mintha két különböző betegséget idézne elő. Mintha nem lenne átmenet: vagy enyhe influenza, vagy rendkívül súlyos, a tüdő léghólyagocskáit elpusztító, minden második esetben halálos kór. Tényleg mindkettőt egy és ugyanaz a vírus okozza?

Kumar szerint igen. Több kórházban történt vizsgálatai alapján úgy találta, hogy a kulcs a HLA, vagyis a humán fehérvérsejt antigén. Ez a sejtek felszínén található, és az immunrendszert segíti a testazonos és testidegen struktúrák azonosításában. Szervátültetés például csak hasonló HLA esetén lehetséges, ami igen ritka, mert a HLA-k sokfélék. A HLA bizonyos típusait már korábban is összekapcsolták egyes betegségekre, például allergiákra, pikkelysömörre, kóros aluszékonyságra vagy cukorbetegségre való hajlammal. Logikus lehetőség tehát, hogy a H1N1 vírusra való reakcióban is szerepet játszik.

A legtöbben azonban nem tudjuk, milyen a HLA-nk, sőt azt sem mindig, hogy ilyen létezik, és elvileg vizsgálható lenne. Talán több értelme volna HLA-tesztelés alapján szűrni, hogy kit veszélyeztet a H1N1. De az ilyen személyre szabott orvoslásra még várni kell. Ha nem is túl sokat.

Addig is, kinek lenne szüksége az oltásra? Az ajánlások szerint a krónikus légzőszervi betegeknek, például asztmásoknak, a súlyos szövődmények kockázata miatt. A cukorbetegeknek, akiknél a magas láz életveszélyes állapotot idézhet elő. Itt is van azonban kétely: hátha ezek az emberek a vakcinára is rosszabbul reagálnak? A szokásos érvelés szerint ennek kockázata jóval kisebb, mint a szövődményeké.

Azután a legyengült immunrendszerűek esetében lenne értelme az oltásnak, de itt a hangsúly a lenne szón van, mivel az oltás hatásosságához éppen hogy ép immunrendszerre van szükség. Ésszerűbb tehát egy immunerősítő programba belefogni, utána aztán jöhetne az oltás, de ekkor meg már könnyen lehet, hogy felesleges.

Szinte lehetetlen megnyugtató döntést hozni várandós nők esetében. Ilyenkor a magasabb szívfrekvencia, és ismét csak a lecsökkent immunitás miatt nagyobb az influenza komplikációinak esélye. De egyelőre ismeretlen az oltás mellékhatásainak rizikója. 

Az emberek nagy része hajlamos a félelemre, de hogy mitől fél, azt megválogatja. A magyarok többsége úgy döntött, inkább az oltóanyagtól fél, mert többek között nem új eljárással készült, és még mindig higanyt, alumíniumot stb. tartalmaz. Nyugaton viszont éppen egy új hozzáadott anyag, a szkvalén, azaz cápamájolaj kelt aggodalmat.

Nálunk túl gyorsan jött a vakcina, akkor, amikor még alig indult be a járvány. Amerikában tömegek betegedtek meg, mielőtt rendelkezésre állt volna a vakcina. Amúgy az amerikaiak sem feltétlenül örülnek az újabb oltási kampánynak. New York államban az egészségügyi dolgozók tiltakoznak, mert nekik már kötelező lesz beoltatniuk magukat. Ha novemberig nem teszik meg, akkor elbocsátják őket. Nálunk egyelőre csak kampány és ajánlás van, de az oltás nem kötelező. Megalapozott döntést azonban így sem tudunk hozni. Nincs elég adat a mellékhatásokról, így sok orvos nem szívesen, vagy egyáltalán nem vállalja a felelősséget, különösen gyermekek és várandósok esetén. Ha a vírus olyan enyhe marad, mint amilyen most, akkor legtöbbünk számára a sebtében tesztelt vakcina tűnik kockázatosabbnak. 

Immuntréning járvány idejére

Most már majdnem biztos, hogy elkapjuk a vírust? Nem, csupán valószínű. De még valószínűbb, hogy nem kapjuk el. Legalábbis, ha igaz a becslés, hogy minden harmadik ember betegszik majd meg. Így aztán összpontosíthatunk a jól bevált higiénés előírásokra, és trenírozhatunk arra, hogy kivédjük a fertőzést.

Az immunitás fokozására mindenfélét reklámoznak, a nyírfakéregtől a körömvirágon át az aloe veráig. Bizonyára sok hatástalan készítményt is eladnak így, de tudjuk, hogy a hit a hatástalant is hatásossá teheti.

Vannak azonban módszerek, amelyekről tényleg bizonyították, hogy immunerősítők, mégsem hallunk róluk. Ilyen például a relaxáció, vagyis az egész test ellazítása, melyből már 20 perc is mérhetően javítja kifejezetten a felső légúti immunitás mutatóit. A lazítást még hatékonyabbá teszi, ha pozitív tartalmú képzeletgyakorlattal egészítjük ki, vagy enyhe masszázst kapunk közben.

A lazítással ellentétesnek tűnik a testmozgás, de meglepő módon éppúgy felpörgeti immunitásunkat. Összességében úgy tűnik, hogy minden pozitív élmény egyben immunfokozó is. Vigyázzunk azonban a kimerítő edzésekkel, mert ezek már ellentétes hatásúak. Ha pedig egyáltalán nem vagyunk edzettek, akkor ne most kezdjük el a kocogást hidegben, hosszú távokkal. Ha nem kint, akkor hát bent? Ez sem javasolt, amennyiben az edző- vagy tornaterem zsúfolt. Az emberek közt ott lehet egy-egy elszánt, gyógyulófélben lévő influenzás, akinek alig vannak tünetei. Attól még jó ideig fertőz: éppen ez az egyik gond az újinfluenzával.

A másik gond e betegséggel, hogy magas testzsírszázalék, magyarán elhízás esetén veszélyesebb. De ne kezdjünk lóhalálában koplalni, mert éppen ettől betegedhetünk meg pillanatok alatt. Mértékkel tartsunk mértéket. S ne feledjünk az esszenciális olajokat, a mézet, citrusféléket, hagymaféléket, savanyú káposztát, almát, tormát, céklát, csillagánizst, sütőtököt, D-vitamint. Hogy túléljük az influenzát. Vagy az oltást. Amelyiket választjuk, vagy amelyik választ minket.