Lakhatatlan hely lesz Párizs? A világ egyik legszebb városát el fogják hagyni lakói, illetve az év egy részében a turisták? 

Borúsak a kilátások. De megalapozottak: „A fővárosban az eddigi, évente átlag egy hőségriadó helyett a század végére 10-26 várható a pesszimista forgatókönyv szimulációi szerint. A hőség, eltérően a puszta melegrekordtól, három egymást követő nap 31 fok feletti maximummal, 20 fok feletti minimummal. Az éjszakai lehűlés fontos az élő szervezet számára, hogy helyrerázódjon” – mondja Julien Desplat, a tanulmányok fő felelőse a Meteorológiai Intézet Île-de-France-i igazgatóságán. 

Párizs, amely egyszerre nagyon sűrűn lakott (21 ezer fő négyzetkilométerenként) és szervetlen, félelmetes hőség-erősítő, miközben a legcsekélyebb tengeri szellőre sincs kilátás, ellentétben például Marseille-jel. A városközpont és a környező vidék átlaghőmérséklete közti különbség eléri a 2 és fél fokot. Hőség idején ez még nő is: „Idén júliusban a hőségriadó idején 7 fokos eltéréseket is megfigyelhettünk” – mondja Valéry Masson, a Meteorológiai Kutatások Nemzeti Központjának város-klimatológiai szakértője. 

A párizsi nyarak problémája a városi hősziget: az utcák aszfaltja, az épületek betonja elraktározza a nappali hőt, éjjel pedig kisugározza, megakadályozva a felfrissülést. Ez mesterséges jelenség, amelyet egyetlen urbanista – pláne Haussmann báró (19. századi várospolitikus) – sem próbált gátolni. Márpedig erre lesz szükség, amikor a hőségnapok száma évente 60-ra nő. 

Georges Eugène Haussmann. 1853-ban megbízást kapott III. Napóleontól a főváros látképének, alaprajzának megváltoztatására. Nevéhez fűződik többek között az Igazságügyi Palota, az Opéra Garnier, a Forum des Halles vásárcsarnok és a Cité-sziget építészeti kialakítása.

A városlakók hőérzet-komfortja kánikulában az épületeken belül és az utcákon – ma már külön kutatási téma. Mindent lehetőséget meg kell vizsgálni, amivel ezt a fojtogató meleget késleltethetjük, távol tarthatjuk, kivédhetjük vagy elvonhatjuk. 

„Rengeteg évszázados módszer létezik, amely szélsőséges környezetekben fejlődött ki, akár a perzsáknál, akár az arab-andalúziai építészetben. Itt az a probléma, hogy Párizs egy múzeum, ahol a beavatkozás kényes ügy: a főváros például nehezen képzelhető el jellegzetes pléh-tetői nélkül, pedig ezek nagy hő-felhalmozók” – jegyzi meg Jean-Luc Salagnac, az építészet műszaki-tudományos kutatója. A műemlékvédők a történelmi városközpont legkisebb változtatásától is ódzkodnak. 

Haussmann legfőbb forgalmi csomópontja, az Arc de Triomphe körül kialakított Etoile

Az lenne a természetes válasz, hogy közvetlenül visszaveretjük a napsugárzást, mint egy-egy görög városban, ahol a házfalak és a tetők makulátlanul fehérek. De Párizs fehérben? Igen nehezen képzelhető el, hiába csökkentené a hősziget effektust. „Párizs így is eléggé világos – mondja Morgane Colombert, a párizsi mérnökiskola professzora. Foglalkoznak viszont kevésbé ijesztő megoldásokkal: külső burkolat semleges színekben, melyek képesek az infravörös tartomány visszaverésére. 

Kertek, szökőkutak városa

A legújabb előírásokban szerepelnek olyan építési kritériumok, mint spaletták, redőnyök használata, ami oly elterjedt Európa déli felén. „Hőhullámok idején Lisszabon elöljárósága óriási nedvesített ponyvákat feszít ki az utcák felett; ez az árnyékolási rendszer nagyon elkelne egy olyan múzeum jellegű városban, amilyen Párizs” – hangoztatja Yann Françoise, Párizs város klíma-energia osztályának vezetője. 

Másik lehetséges megoldás: megsokszorozni a zöldterületek számát a szervetlen felületek rovására. Mi az előnye ennek? A növények fotoszintézisükkel közvetlenül használják fel a napenergiát, és a gyökerükkel felszívott víz párologtatásával frissítenek. Ehhez jön még a fák árnyéka. „Szimuláltuk ezt a stratégiát a 2003-as hőség nyolc legmelegebb napját tekintve: a hűtés átlagban 2 fokot tett ki, de a parkok körüli lokális hatások időnként az 5-6 fokot is elérhetik” - mondja Julien Desplat. 

Yann Françoise szerint ez a technika akkor működik, ha locsolnak; a kiszáradt gyep viszont úgy viselkedik, mint a beton. Az enyhítő diffúziós hatás becslésére már folynak kísérletek. Elképzelhető az úttestek egy részének növényekkel való betelepítése a sávok között, de félő, hogy ezek a területek télen mocsarakká válnak.

Ami a növényekkel beültetett tetőket illeti, ezeknek csak marginális a hatásuk a város hőmérsékletére; egyvalamin javítanak: a legfelső emelet hőszigetelésén.

Az enyhülés szigeteinek létesítése néhány taktikai manővert is feltételez. Jelenleg Párizsban és Lyonban tesztelik az utcák locsolását, hogy javítsanak a gyalogosok hőérzetén. Párizs szerencséje, hogy a 19. század óta rendelkezésére áll a nem-ivóvíz hálózat. 

Arra is gondolnak, hogy az utcákban párolgással szórnák a naptól kapott hőt. „Számításaink szerint a medencék és a szökőkutak frissíthetik a leghatékonyabban a helyi atmoszférát. De ezek a stratégiák együtt is alkalmazhatók” – mondja Stéphane Ginestet, az Alkalmazott Tudományok Országos Intézetének (Toulouse) kutatója. 

Hozzáigazítani az életritmust

"Nem lehetetlen a spanyol életmód átvétele: 12 és 17 óra között szieszta, vagy legalábbis az aktivitás komoly csökkentése. London városa már végez szimulációkat, hogy megállapítsák, a produktivitás mennyire csökkenne ettől” – mondja Guillaume Simonet klímapolitikai kutató. Változhatnak az iskolai és a hivatali órarendek. Bilbaóban a hatósági hivatalok június elején átállnak a 7-13 órára. „Ma a ’hőségriasztási terv’ Franciaországban is előirányozza a megterhelő kültéri munkák elhalasztását. A jövőben ez a megoldás kiterjedhet a szélsőséges hőség esetére. Például Washington városa rendelkezik ’Nagy Hideg’ tervvel is, ilyenkor csak az életfontosságú infrastruktúrák dolgozói hagyják el otthonukat, hogy a munkahelyükre menjenek. 

Kulturális örökség – a történelmi homlokzatok megszenvedhetik

A Sainte-Chapelle, a Szent Lajos sziget házai, magánpalotái, Haussmann báró sugárútjai – Párizs történelmi szívének építményei nem maradnak érintetlenül a 21. századi klímaváltozás hatásaitól. Persze tartani kell áradásoktól és más szélsőséges eseményektől, de vannak alattomosabb kockázatok is, mint az erózió ritmusának átalakulása vagy a homlokzatok színváltozásai.

Sainte-Chapelle

Ezek a lassúbb hatások az épületanyagokon, főleg a mészkövön mérhetők le, de a kémiai lemosódással fenyegetett színes üvegeken is.

Egy francia-angol csoport nekiállt modellezni és feltérképezni a Sully és az Iéna hidak közti homlokzatok lehetséges károsodásait. Komoly és precizitást igénylő munka, amelyben a Kelet-Párizsi Egyetem (Créteil), a Kelet-Anglia Egyetem, a Météo-France és az Airparif vettek részt. „A GIEC (Klímaszakértők Nemzetközi Csoportja) különböző klíma-forgatókönyveit használjuk a legoptimistábbtól a legpesszimistábbig, majd ezeket keresztezzük a dózis-hatás függvényekkel, amelyek azt nézik, hogyan viselkedik egy nyersanyag új klimatikus vagy környezetszennyezési feltételek mellett. Így azt mutattuk ki, hogy a lutéciai /párizsi/ mészkőfelület erózió és oldódás miatti csökkenése, amely a 20. század közepe óta nagyon lelassult, ismét felgyorsulhat” – mondja Anda Ionescu, a projekt egyik koordinátora. 

Oka a hőmérséklet- és a széndioxidkoncentráció-emelkedés, melyek együtt csökkentik az esővíz pH-ját. Minél savasabb az eső, annál gyorsabban támadja meg a mészkövet. Hasznos tanulságok az esetleges víztaszító kezelések jobb alkalmazásához, a műemlékhomlokzatok restaurálási kampányához.