A World Science Forum 2003-on a 80 országból érkezett mintegy 300 tudós összegezte a szekcióülések tapasztalatait, majd ajánlásokat fogalmaztak meg. Az [origo] az MTA elnökét kérdezte a 21. század tudósáról, az alapkutatásokról és az agyelszívásról.

Interjú Vizi E. Szilveszterrel, az MTA és a World Science Forum elnökével

[origo]: Elnök úr, mióta Ön az MTA vezetője, minőségi változás következett be a tudományos közösség és a nagyközönség viszonyában. Mit jelentenek a 21. században a tudós és a tudomány szavak?

Vizi E. Szilveszter: Én azt hiszem, hogy a 21. század tudósa más, mint amilyen az előző évszázadban volt. Ki kell lépnie az elefántcsonttoronyból, és az adófizető állampolgárok részére számot kell adnia arról, hogy mire költötte a pénzét. Befolyásolnia kell a társadalmat, a politikát, a gazdaságot. Hiszen ma - sokkal inkább, mint valaha - a tudomány befolyásolja a gazdaság fejlődését. A tudomány volt az első, ami globalizálódott, mert mi egy nyelvet használunk, az angolt. A gazdaság csak a tudomány után kezdett globalizálódni. Nekünk tudósoknak kell felhívnunk a törvényhozók figyelmét arra, hogy a tudomány eredményeit nemcsak jóra lehet használni. A törvényhozók részéről pedig olyan lépésekre van szükség, hogy a tudomány rosszra való felhasználását korlátozzák.

- A tudomány és a gazdaság kapcsolatát boncolgatva nem lát ellentmondást abban, hogy a gazdasági szektor nagyobb eséllyel támogatja az alkalmazott kutatásokat, így a tudomány mindenkori hajtóerejét képező alapkutatások visszaszorulnak?

- Nem, mert az alapkutatás nagyon közel került az alkalmazott kutatáshoz. Ezt nagyon kevesen érzékelik, de ez jellemző ma a világban. A korábbi hosszú évtizedekkel szemben ma 3-5 év elegendő a felfedezéstől az áruvá válásig. Ez a világ minden nemzete számára azt jelenti, hogy az alapkutatásba érdemes befektetni, mert az ebbe befektetett tőke pillanatokon belül megtérül.

- A tudomány globalizációjának keretében megoldódni látszik a sokat emlegetett, a magyar kutatókra különösen jellemző "agyelszívás" problémája is?

- Nem oldódott meg, ez a veszély még mindig fennáll... A kutatók anyagi és elsősorban erkölcsi megbecsülésének növekednie kell, mert ami jelenleg van, azt nagyon nehéz elfogadni - a nemzeti jövedelemből jelenleg csak 1% jut ezekre a célokra. Ezen kívül az 1000 munkavállalóra jutó kutatók száma fele annak, ami az Európai Unióban jellemző.

- E ragyogó kezdeményezés, az első World Science Forum után mit vár a két év múlva megrendezésre kerülő folytatástól?

- Azt, hogy két év múlva már a kiváló tudósok, gazdasági szakértők és politikusok fogják kérni, hogy hívjuk meg őket erre a konferenciára, mert rá fognak jönni arra, hogy mennyire fontos ez a párbeszéd.

World Science Forum - zárógondolatok

"A mai gazdaság számára sem a természeti erőforrások, sem az olcsó munkaerő, sem a tőke nem olyan fontos, mint az innováció, amely új elgondolásokra, új tudáselemekre épül" - mondta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a World Science Forum záró beszédében.

Vizi E. Szilveszter felhívta a figyelmet arra, hogy a tudomány megítélésében a közvélemény hosszú ideje megosztott. Vannak, akik abban hisznek, hogy a tudomány bármire képes, és vannak, akiket ugyanez szorongással tölt el. Sokan kérdezik: miért költsünk temérdek pénzt például űrkutatásra, amikor ennek előnyei - ha lesznek egyáltalán - csak hosszabb idő elteltével lesznek érzékelhetők? Mi célból térképezzük fel az emberi genomot? Épp az ilyen kérdések miatt kell állandó dialógust folytatni a közvéleménnyel, a tudomány fejlődésének haszonélvezői vagy éppenséggel károsultjai ugyanis maguk az emberek. Az adófizetők gyakran észre sem veszik, mennyire át- meg áthatja mindennapi életünket az a temérdek eszköz és eljárás, amelyet tudósok dolgoztak ki: az elektromosság, a rádió, a telefon, a műanyagok, a fax, a televízió, a számítógép, a repülőgép, a műholdak, az antibiotikumok és így tovább. Tisztázni kellene, hogy mai életmódunk mennyire a múlt technikai előrelépésében gyökerezik, és akkor kevesebben elleneznék a mai alapkutatások támogatását.

A World Science Forum egyik legfontosabb eredménye, hogy arra a következtetésre jutottunk: mi valamennyien, tudósok, politikusok és a többiek, felelősek vagyunk az emberiség jövőjéért. A 21. században a tudósok felelőssége minden eddiginél nagyobb lesz.
 
A World Science Forum 2003-ra 80 országból több mint 300 tudós, köztük több Nobel-díjas érkezett. A Magyar Tudományos Akadémia a davosi világgazdasági fórum mintájára a tanácskozást a jövőben rendszeressé teszi.

A World Science Forum zárónyilatkozata és ajánlásai

Tudás és Társadalom

1. A tudomány egyre közvetlenebb hatást gyakorol a társadalomra, miközben a társadalom elvárásai is fokozódnak a tudománnyal szemben. A tudomány belső fejlődésének és a társadalmi igényeknek köszönhetően új kutatási prioritások fogalmazódtak meg, amelyek megkövetelik a különböző tudományos területek együttműködését. Ennek következményeként a természettudományok és a társadalomtudományok integrációjának lehetünk tanúi. Ez a fajta integráció megerősíti az interdiszciplináris keretek létrehozásának szükségességét. Ennek tükröződnie kell mind a tudományos intézményrendszer szerkezetében, mind pedig a tudománypolitikában.
2. A tudomány fejlődése és a társadalmi igények feloldják az elméleti és az alkalmazott kutatás, illetve az akadémiai és gazdasági szektor közötti szigorú határokat. Az egyetemi és a vállalati szféra új együttműködési modelljei, az új típusú tudástermelő hálózatok kiépülése mindenképpen támogatandó.
3. A tudásalapú társadalom egyik fő jellemzője a piaci szereplők növekvő szerepe a tudás előállításában. Az üzleti élet szereplőinek egyre élénkebb részvétele a kutatási tevékenységben csökkenti a közfinanszírozásra nehezedő nyomást, így az állami források a nem profitorientált tudomány területeire összpontosulhatnak. Ugyanakkor az államnak továbbra is felelősséget kell vállalnia azért, hogy a gazdasági növekedés érdekében növelje a kutatásra és fejlesztésre fordítható forrásokat.
4. Kiemelkedően fontos, hogy a tudományos közösségek támogassák a döntéshozatalt, és eredményeiket megosszák a nyilvánossággal.
5. Az önképzés, számítástechnikai eszközökkel támogatott tanulás (e-learning) és más oktatási formák együtt élnek a hagyományos tanulási és tudásátadási formákkal. Kötelességünk és felelősségünk az új oktatási formák minőségének és tudományos értékének biztosítása.
6. A digitális megosztottság a gazdaságilag, társadalmilag és regionálisan hátrányos helyzetből fakad. Ezen problémák feloldásának kiemelt politikai prioritást kell élveznie.
7. A társadalom szükségleteinek kielégítése fontos célkitűzés, amely azonban nem történhet a természeti erőforrások további kizsákmányolása árán. A fenntartható fejlődés megköveteli a jelenlegi termelési és fogyasztási struktúrák átformálását. A környezetgazdálkodási szemlélet széles körű alkalmazása nélkülözhetetlen.
8. A jelenkori tudomány alkalmas arra, hogy utat mutasson az emberi életminőség javításához. A tudományos tudás alkalmazását rendszerint a társadalmi-gazdasági berendezkedés, valamint az elégtelen információáramlás, illetve a nem megfelelő felhasználás késlelteti. Az életminőség javítását célzó ismeretek megfelelő közvetítése a politikusok, a tudósok és a döntéshozók közös felelőssége.
9. Az információhoz való hozzáférés globalizálódik, míg a kultúrák különböznek. A tudás világának szereplői felelősek azért, hogy rendelkezésre álljanak olyan ismeretrendszerek, amelyek a hagyományos közösségekben és a tágabb társadalmi keretek  között egyaránt hasznosíthatók.

Ajánlás

1. A tudománynak részt kell vállalnia a fenntartható fejlődés megvalósítását célzó valamennyi összefogásban.
2. Az emberi alkotókészséget és a kutatáshoz szükséges infrastruktúrát szoros összhangban kell fejleszteni.
3. A tudás világának valamennyi résztvevője, beleértve a tudósokat, etikai felelősséggel bír.
4. A jövőért való felelősség megegyezik a fiatal generációkért vállalt felelősséggel. A fiatal tudósokat a tudományos munka minden fázisába be kell vonni.
5. Globális etikai kódex megalkotására kell törekednünk, amelynek megfogalmazásába a világ teljes tudományos közösségét be kell vonni.
6. Valamennyi ország  törvényalkotási intézményének állandó tudományos bizottságot kell felállítania.
7. A budapesti Tudományos Világfórumból hagyományt kell teremteni.

Díjátadások a konferencián

A világ békés fejlődésében nagy szerep hárul a tudósok és a tudomány felelősségére - hangsúlyozta az UNESCO főigazgató-helyettese a Budapesten tartott tudományos világfórum zárónapján november 10-én, hétfőn a Parlamentben.

Walter Erdelen a tanácskozáson adta át az UNESCO 2003. évi tudományos díjait. A hat különböző kategóriában adható díjat mexikói, thaiföldi, norvég, Srí Lanka-i, pakisztáni, venezuelai és algériai tudós vehette át - jelentette az MTI.

A Kalinga-díjat a tudomány népszerűsítéséért végzett tevékenységéért a pakisztáni Pervez Amirali Hoodbhoy atomfizikus kapta, többek között a Pakisztán és India között fennálló feszültség csökkentése érdekében végzett munkájáért. A Carlos J. Finley-díjat mikrobiológiai kutatásai elismeréseként Carlos Pena Diaz mexikói természettudós nyerte el. A 35 év alatti, kiemelkedő tudományos tevékenységet végző kutatók számára alapított Javed Husain Fiatal Tudósok díját S. R. P. Silva Srí Lanka-i származású elektromérnök kapta nanotechnológiai kutatásaiért.

Az UNESCO tudományos díját a thaiföldi Somchart Soponronnarit vehette át az energetikai kutatások területén végzett több mint két évtizedes tevékenységéért. A Pasteur Intézet és az UNESCO közös medálját az algériai Fadila Boulahbal, a tuberkolózis specialistája nyerte el kiemelkedő kutatási tevékenységéért. Az ománi szultán által alapított Sultan Qaboos környezetvédelmi díjat - megosztva - a norvég Johan Schei biológus és a venezuelai Centro de Ecologia természetvédő társaság kapta.