Interview with Ferenc Pavlics, lead developer of the Apollo Lunar Rovers

Ferenc Pavlics is one of the most outstanding minds of the era when Hungarians were forced to seek a career abroad, mostly because of the financial and political situation in the country. Pavlics emigrated in 1956, he made engineering drawings for the off-road department of General Motors and was later appointed to engineer there. He also got in touch with NASA due to his expertise in the field. He became the lead developer of the Lunar Rover of the Apollo Mission and was an advisor of the engineering teams of the Mars rovers.

His personal life was not less extraordinary. After his exodus to the States, he moved in the seventies to Austria, then to Germany and finally to Spain to contribute to General Motors' expansion in Europe. Now retired, he lives in the States again.

In the following interview he mentions many of his unique professional and personal experiences: NASA and the Lunar Rover, his relation with the astronauts, engineering of off-road cars, environmental protection and even the State Defense Authority of the communist Hungary! 

Greetings, Mr Pavlics!

Good morning! 

You have had a long and impressive career. Could you name a professor who had started you on the journey?

Of course. I'd attended the Faculty of Mechanical Engineering at the Budapest University of Technology between 1946 and '50. I'd had a number of excellent, old-school-type professors such as Géza Pattantyús, Ádám Muttnyánszky or Imre Vörös. They were excellent teachers and had thought me the principles of science and my profession creating the base of my future life and career. 

Did these men determine you in your work?

Yes, I always remembered them whenever I faced a difficult, challenging task. But I had no contact with them from then on. 

How did you emigrate?

We decided with my wife at the end of November 1956, after the Hungarian Revolution, to leave the country. We applied for a visa to multiple countries and finally decided to go to the United States – despite the fact that I didn't speak a single word in English. I expected to work as a street sweeper until I'd learn the language, but I was so lucky that after only five days, a gentleman from General Motors showed up in the refugee camp – that was in New Jersey, next to New York – to look for engineers. He interviewed five Hungarians in the camp and hired all of them immediately.

That's how I got to Detroit where this gentleman, Dr. Becker – who became my boss afterwards – was ordered to assemble a new lab to study vehicle-soil interactions. I mean, how could a car have a good grip or what is the resistance it has to overcome. That was our job but since I didn't speak the language, I only made engineering drawings at first. A couple of months later though, after I did learn enough English, I was appointed to engineer. Also,  later I was transferred to Santa Barbara, California. I spent the next part of my life here, working for the same department. 

How did NASA get interested in you with the Lunar Rover project?

As I mentioned, the lab's task was to find out how a wheel works on an off-road car or indeed any vehicle on the ground. When the Apollo lunar landing program was announced in the sixties, we contacted NASA in case they would need a roving vehicle. It was a very special off-road challenge and we were very interested in it. Our first assignment was the Surveyor-program which was started in the middle of the sixties. We designed a small rover that had been originally planned to be attached to the lander.

As the planning of the Apollo program was already under way, examining the lunar soil became the main mission of the Surveyors, to see if a space probe could land on the Moon or it would sink beneath the surface. It was an urgent mission so there was no time left to install a rover as well. We continued the work though. A large-scale experiment involving a vehicle was planned in the Apollo program. The first idea was to send a huge, 4-ton car capable for accommodating two astronauts for 14 days and driving hundreds of kilometers. But a separate Saturn-V would have been necessary to launch and deliver the car to the Moon, exactly to the astronauts' landing site. This turned out to be too expensive and complicated and NASA decided to concentrate on sending and returning the astronauts themselves. Yet General Motors continued to finance my team and we tried to come up with solution to fit a rover that could transport two astronauts into the already designed Lunar Module. It was our idea to fold the rover and “wrap up” into the corners of the module.  And the most difficult task was probably to convince NASA that it is indeed possible to launch a rover along with the astronauts.

How was this challenge different from General Motors' ones? What was the difference in your work?

It was quite similar to that job, actually. As I said, we were dealing with the problems of an off-road vehicle here too. Here on Earth this was more or less restricted to military and agricultural vehicles of course, but determining the moving abilities of a lunar rover was the same exercise. 

Who did the team consist of?

At first there were 15-20 people in the lab. That included the five Hungarians as well but there were technicians too. We designed experimental devices, built small-scale models of them and tested those in the lab. We also did field tests of full-scale vehicles of course. Then our work took a very different course when we finally got the assignment from NASA.

I was the leader of the program and we set up a huge team. It consisted of about 400 people at the height of the program, including designers and testers together of course. My job was quite different at the time as well, mostly connected to technical management. Fortunately, everybody was so interested in space exploration back then that all of my inferiors, the whole team worked wholeheartedly. Nobody had to be egged, almost everybody worked over hours and nobody complained. We were in excellent concordance. 

So it wasn't really hard to coordinate so much people if they worked so gladly.

That was my luck, yes. 

You've mentioned that you'd met many Hungarian engineers. Did you have any peculiar professional experiences as a Hungarian?

My work had many stages. The first, of which we talked already, was research where I'd worked with other Hungarians. Then came the design and development of the Lunar Rover that I still consider the most interesting part of my technical career. When the space exploration assignment ended, General Motors wanted a liaison to the East-European, communist countries and transferred me to Europe. I had connections with Hungary in that period too. My office was in Vienna, I could reach Hungary, Romania, Bulgaria and Yugoslavia easily – that lasted from 1978 to 1981. My most interesting job was at the Rába factory in Győr (Hungary) during that time. The agreement on fabrication of truck rear bridges that were shipped to Detroit and the UK was considered a great accomplishment. Signing it was one of the landmarks of my career. 

And you helped the Hungarian car industry as well.

The contribution with Rába started the factory in Szentgotthárd which is still producing for Opel. 

If you look back at you career, what is your dearest memory? Could you point out something?

My dearest memory is related to the Lunar Rover. I had to train all the astronauts when they came here to Santa Barbara. So I had the chance to meet and become good friends with all the astronauts who drove the rover on the Moon. 

Do you still have contact with them?

Yes, I do with a few of them. Dave Scott*, the first man to drive on the Moon, lives here in Los Angeles so we run into each other occasionally. But I meet the others on the reunions, we all come together on the twenty-fifth, thirtieth, fortieth anniversaries and so on.

As a Hungarian I had another interesting experience when I was awarded with the Order of Merit of the Hungarian Republic two years ago that I received in Budapest on the 15^th March**.

*Apollo-15 astronaut

**National Day of Hungary. 

I guess you are glad that Hungary recognized your work.

Yes, it was by all means very touching. 

Was there any kind of acknowledgment in the socialist era or nobody even mentioned that a Hungarian was working in such a high-level job?

No, the Hungarian press didn't even mention that program, it was kept quiet during the socialist era. What is more, during my time in Eastern-Europe when I was working with the Rába factory in 1980, and the Soviets invaded Afghanistan, the federal government embargoed the communist states. Moods started to chill and the Hungarian intelligence summoned me and persuaded to become their spy during one of my visits. I rejected the offer of course and asked General Motors to transfer me immediately.

Since I was already in Europe, I ended up in the Opel center in Germany, where the development of the Opel Corsa was about to begin. I worked there for two years. We initiated the beginning of production that was eventually started in Zaragoza, Spain and it is still going on there. I was appointed to director of quality control and I overlooked the start of production and moved to Spain two years later. I lived there for two years, until the factory was ready to produce 1200 cars per day. It was a very interesting job and it was very satisfying, when the first car was completed. 

And you popularized Hungary in the West while we were still a socialist country. Switching to the future from the past, what do you think? Today's trend seems to be that the private sector is growing up to the government-driven space exploration. We already have space tourists spending hundreds of thousands of dollars and the first commercial spaceship, Dragon, is about to fly. What do you think, will the private sector take the lead from governments in space exploration?

I don't think they will be able to do just that because an Apollo-type program or the future plans to visit an asteroid are too risky for the private industry. Big companies like Boeing and Martin Marietta* or a European commercial company would have a hard time to reason it because of the risks. Virgin is working on their private spaceship that has seats available from 200 thousand dollars. But there aren't many people who can afford so much for a half-hour long spaceflight. My guess is that the plans of the commercial sector will be quite limited. Large programs will still require funding from NASA or ESA but the Chinese will join them in the near future.

* Martin Marietta merged with Lockheed Corp in 1995. 

That's right, cutting the Grand Prize of the Google Lunar X-Prize is also connected to the landing of the next government-sponsored space probe. What's your opinion on this competition?

I haven't looked into the details of this initiative but still I'm a little skeptical about it. Sending a space probe with a small rover to the Moon is a huge amount of work, launch and communications alone would cost a magnitude of hundred million dollars. Who could invest a hundred million to win twenty? That's a bit fuzzy for me. 

And what's your opinion about the entry of the Hungarian team PuliSpace?

It's a very ambitious program indeed. As far as I know, other teams have been working for two years now on the project thus PuliSpace may have entered a bit too late since there is so much work to do. My main concerns are the possible sponsors, who will finance the project? The launch itself, the rocket, the transfer, or communications between the Moon and Earth. You have to find some sponsors. 

Well, negotiations are under way but yes, we all hope to find a good sponsor. We've shown our potential, there will be new rover developments soon, so we have something to start with. Since you've had a long and impressive career, you have very valuable insight to the field. What do you think about the development of technology and space exploration? What will be the next great leap?

Energy is one of the great concerns of today since we will run out of oil and gas sooner or later. And there is the case of air pollution too. I think only science and technology will be able to answer the demand with the help of non-pollutant energy sources.

On the other hand, making agriculture more efficient is just as important because we will have to feed billions and billions of mouths. Development and innovation will focus on these fields because only technology and science will be able to solve these problems. 

You are fully retired now. Was it hard to leave behind the drawing board?

I founded my own, small consultant company after my retirement from General Motors and continued to work with a small group. I worked as an advisory for NASA and for others like Boeing or universities as well. My working relations with NASA continued up to the beginning of this year. I worked on the Mars rover programs, the Pathfinder and the two little Mars Exploration Rovers that still are going on. My last assignment at NASA concerned the Constellation program. I worked on a vehicle family that would have been used in the first phase in the Constellation program if a Moon base would have been built. But the Obama-administration canceled the program so my work ended as well.

I'm now fully retired but my life is far from boring. I have two sons, one is San Diego and the other in Arizona and we meet each other quite often. I have a close relationship with my three grandkids too and I have many old friends here in Santa Barbara. We play tennis twice a week, together with other old colleagues of course. I like gardening too so I live a full life.

I see that you still live a very active life. At last, do you have a message to the young generation? Something you would like to share with them?

My message is to not to miss out the opportunity for a technical profession. Today's trend seems to be that everybody wants to be a lawyer or sociologist and science and technology gets neglected. Not just in Hungary but here in the States too. This also means that the most talented kids end up in other fields and this could have a negative impact in the future. And they should learn! Learn languages to be able to create foreign relations, could read professional literature, be able to go abroad because that's the only way to solve the problems of globalization.

A holdautó tervezője

Balozsameggyestől a Holdig. Egy magyar gépészmérnök karrierje a Budapesti Műszaki Egyetemtől a General Motorson át a NASA tervezőrészlegéig. Pavlics Ferenc az Apollo programban használt holdautó, a Lunar Roving Vehicle létrehozásának kezdeményezője, a jármű tervezője és főkonstruktőre. A vele készült interjú a 2009. évi World Science Forum alkalmából kiadott 12 tudós a 21. századról című kötetben jelent meg.

Pavlics Ferenc 1928. február 3-án született egy Vas megyei kisfaluban, Balozsameggyesen. Gépészmérnök, az Apollo programban használt holdautó, a Lunar Roving Vehicle létrehozásának kezdeményezője, a jármű tervezője és főkonstruktőre.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett gépészmérnöki diplomát, ahol ezt követően hat évig tanított. 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a General Motors kutatórészlegének munkatársa lett a Michigan állambeli Detroitban.

1961-ben a General Motors villamos-meghajtású járművek kutatóközpontjába helyezték át a Kalifornia állambeli Santa Barbarába. A NASA Marshall Űrrepülési Kutatóközpontja, (NASA Marshall Space Flight Center) és a Boeing Aerospace Company megbízásából, a General Motors vezető mérnökeként a hold-terepjáró autó fejlesztését irányította. Műszaki igazgatóként ő felügyelte és vezette az Apolló programban használt holdjármű tervezését és kivitelezését.

A világ első Földön kívüli járművei, a holdi talaj- és légköri viszonyokra tervezett különleges kerekeinek köszönhetően kifogástalanul működtek. 1971-ben és 1972-ben az Apollo-15, -16 és -17 űrhajók asztronautái közlekedtek velük a Holdon. Pavlics Ferenc az Apollo program sikeréért, a holdjáró tervezéséért 1971-ben NASA-díjat kapott. Az 1990-es években közreműködött a Mars-kutatásban sikeresen használt Sojourner, valamint a Spirit és az Opportunity Mars-járók tervezésében is.

Az 1980-as évek elején az Opel spanyolországi gyárában megszervezte a Corsa személygépkocsik sorozatgyártását. Érdeklődése később a hibrid-hajtású járművek felé fordult. Részt vett a Santa Barbara-i elektromos meghajtású autóbuszok kifejlesztésében és a közösségi közlekedési hálózat beüzemelésében.

2000-ben aranydiplomát kapott a Budapesti Műszaki Egyetemen, 2008. március 15-e alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

- Melyek a világ jelenlegi legégetőbb problémái, általában véve, a tudományban, illetve az Ön tudományterületén?

- XXI. század legfontosabb problémái a Föld erőforrásainak ésszerűbb felhasználásával függenek össze. A folytonosan növekedő népesség egyre több energiát, élelmet és egyéb természeti erőforrást igényel, miközben fokozott mértékben szennyezi a környezetét és egyre több szemetet termel. Csak a tudomány és a technika eredményeinek felhasználásával biztosíthatjuk a kellő mennyiségű energiát a megújuló energiaforrásokból addigra, mire véges szén- és kőolajkészleteinket kimerítjük. Az alternatív energiatermelés ugyanakkor csökkenti azt a légszennyezést, amely minden bizonnyal hozzájárul a globális felmelegedéshez. A tudomány hatékonyabbá teheti a mezőgazdaságot is, így képesek lehetünk ellátni az egyre növekvő népességet.Saját, szűkebb szakterületem, az űrkutatás jelentős mértékben segítheti ezeknek a fontos problémáknak a megoldását, mert az űreszközök folyamatosan figyelemmel kísérik a szennyező forrásokat és a szennyezés mértékét, segítenek az ígéretes energiaforrások azonosításában, figyelik a mezőgazdasági haszonnövényeket sújtó betegségeket, és így tovább. A távoli világűr felderítése ugyancsak hozzájárulhat a földi problémák megoldásához, mert az e területen szükséges gyakorlati megoldások során másutt is hasznosítható technológiákat fejlesztenek ki. Vagy pedig, amint azt Stephen Hawking a közelmúltban (teljesen komolyan) megjegyezte, az emberiség túlélése azon múlik, hogy képes lesz-e elhagyni a Földet, és kolóniákat létrehozni a világűrben, miután itt a Földön kimerülnek az erőforrásaink vagy a Földet lakhatatlanná tesszük.

- Mi lehet a tudomány szerepe ezeknek a gondoknak a megoldásában, enyhítésében?

- Csak a tudomány és a technika oldhatja meg az energiaigény és a környezetszennyezés problémáját. Emellett azonban arra is szükség van, hogy a társadalom támogassa a tudomány által kifejlesztett azon megoldásokat is, amelyek bizonyos mértékű áldozatvállalást igényelnek. Ezzel összefüggésben rendkívül fontosnak tartom a média és a oktatási intézmények szerepét, az általános iskolától az egyetemig minden szinten.Az új energiaforrások fejlesztése már folyik, hasznosítjuk a napfény és a szél energiáját, a Föld belső hőjét, és egyre korszerűbb atomerőműveket fejlesztünk ki. Remélhetőleg a XXI. században valóra válik a magfúzióból nyerhető energia hasznosítása is. A tudomány és a technika az energia egyre hatékonyabb felhasználásában is szerephez juthat. A gépjárművek sokkal hatékonyabban működhetnek a jelenleg fejlesztés alatt álló „plug-in hibrid" rendszerű hajtóművekkel. (A plug-in hibrid rendszer átmenetet képez a „hagyományos" hibrid és a villanyautó között. Előbbinél benzinmotor tölti az akkumulátorokat, utóbbinál azok az elektromos hálózatról tölthetők fel. A „plug-in" hibrid akkumulátorait menet közben a benzinmotor tölti, de szükség esetén hálózatról is utántölthetők.) Ehhez azonban áttörésre van szükség az elektromos energia tárolása területén, az akkumulátoroknak megbízhatóan kell működniük, és elérhető áron kell rendelkezésre állniuk. A különféle gépekben és berendezésekben alkalmazott villanymotorok hatékonysága is fokozható, emellett rengeteg energiát lehetne megtakarítani a korszerű világítótestekkel.A mezőgazdaság és az élelmiszertermelés területén a biológia játszhat fontos szerepet, mert a különböző éghajlati körülményeknek és talajtípusoknak jobban megfelelő, nagyobb terméshozamot biztosító és a betegségeknek jobban ellenálló növényfajtákat fejleszthetnek ki.

A XXI. század problémáinak megoldásához az űrtechnológia is jelentős mértékben hozzájárulhat. A fejlett műholdas hírközlési rendszerek ma már azonnali kommunikációt tesznek lehetővé a világ bármely két pontja között, a „globális helymeghatározó rendszer", közismert rövidítésével a GPS pedig lehetővé teszi a mezőgazdasági munkagépek autonóm irányítását. A világűrből a látható fény és az infravörös sugárzás tartományában készített felvételek és a radarképek segítségével azonosíthatóak azok a területek, ahol a bányászati feltárás vagy a mélyfúrások a siker reményével kecsegtetnek. Ugyanezeken a felvételeken azonosítható a növényi kártevők által okozott fertőzés. A már működő és a még csak fejlesztés alatt álló embereket szállító űrhajók és automata űrszondák a technológiai fejlődés csúcsát képviselik. Ezeknek a fejlesztéseknek a melléktermékeiként a Földön is jól használható eszközök, eljárások születnek.

- Az ön kutatási területén melyek az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású felismerései, felfedezései, ezek hogyan hatnak a 21. század alakulására?

- A világűr kutatása a XX. század közepén kezdődött, és ezáltal kiterjedt az emberi tevékenység és a tudományos felfedezések horizontja. A történet az Explorer-1 űrszondával kezdődött, azóta felkerestük a Naprendszer összes bolygóját és egy sor holdjukat. A Naprendszerre vonatkozó ismereteink ezerszeresére nőttek. Lakható bolygókat keresünk a Naprendszeren kívül, és azt tervezzük, hogy meglátogatunk néhány kisbolygót és leszállunk a felszínükre. Keressük azokat a kisbolygókat, amelyek veszélyt jelentenek számunkra, mert a Földnek ütközhetnek, és vizsgáljuk, milyen módszerekkel lehet őket letéríteni a pályájukról, és ezáltal megóvni a Földet a becsapódásuktól.Az elmúlt évtizedekben számos gyakorlati alkalmazást fejlesztettünk ki, hírközlési műholdak százait, műholdas helymeghatározó rendszereket és katonai felderítő műholdakat használunk. A XXI. századra a Föld kiterjedt vizsgálatát tűztük ki célul, megmérjük a Nap energiáját, a földi légkör és a felszín hőmérsékletét, a felhők szerkezetét, a légkörben található szén mennyiségét és eloszlását. Ezen erőfeszítéseink hozzásegítenek azoknak az óriási gondoknak az enyhítéséhez, amelyekkel az energetikában, az élelmiszertermelésben és a szennyeződések kezelése területén kell szembenéznünk.Megtanultuk, hogy az ember képes legyőzni a Föld gravitációját. Az Apollo- program során, amelyben személyesen is részt vehettem, az emberek leszálltak a Holdra, és ott járműveikkel alapos kutatómunkát végeztek. Több nemzet összefogásának eredményeképpen megépítettük a Nemzetközi Űrállomást, és a fedélzetén biztosítottuk az ember folyamatos jelenlétét a világűrben.Folyik a Mars átfogó kutatása, amelynek keretében űreszközeink a bolygó körül keringenek, leszállnak a felszínére, sőt, önjáró laboratóriumaink, a roverek bejárják a felszínt. A kutatások igazolták a víz jelenlétét a Mars felszínén, ami lehetőséget teremt az élet valamilyen fajtájának az előfordulására is.A XXI. században az űrkutatásban tovább bővül a nemzetközi együttműködés, ezzel párhuzamosan pedig tovább gyarapodnak a Világegyetem egészére, és azon belül különösen a Naprendszerre vonatkozó ismereteink. Egyik legjelentősebb programunk a Constellation-program, ennek keretében azt tervezzük, hogy űrhajósaink visszatérnek a Holdra, ahol megteremtik a hosszú távú emberi tartózkodás feltételeit. A Holdon végrehajtott összetett küldetések során gyűjtött tapasztalatoknak jó hasznát vesszük majd, amikor valamikor a XXI. század közepe táján embereket akarunk a Marsra küldeni. Ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz feltétlenül nemzetközi összefogásra lesz szükség.

- Melyek a leglényegesebb különbségek a tudomány 20. századi és 21. századi művelésében?

- A technológiai fejlődés hatással van a tudomány XXI. századi művelésére. Rendelkezésünkre áll az Internet, lehetővé téve az e-mailen keresztül történő együttműködést, blogok írását, a telefonkapcsolaton keresztül tartott szemináriumokat, egyetemi kurzusokat, valamint az országhatárokon átívelő virtuális hálózatok létrehozását. A tudományos cikkeket on-line olvashatjuk, ugyanígy készíthetjük el a hivatkozásokat, nincs szükség arra, hogy személyesen elmenjünk a könyvtárba.Az azonnali, nyílt kommunikáció sokkal hatékonyabbá és gazdaságosabbá teszi a tudományos kutatást, mert kiküszöböli a párhuzamosságokat, valamint szabadon hozzáférhetővé teszi az adatokat, az eredményeket és a jegyzőkönyveket.A másik nagy különbség a tudományos kutatás XXI. századi és korábbi művelése között az, hogy széles körben rendelkezésre állnak a nagy teljesítményű számítógépek (ma már több szuperszámítógép van, mint ahány mérnöki rajzasztal), a rendkívül sok mindenre képes szoftverek pedig a nagyon bonyolult folyamatok modellezését is lehetővé teszik.
Minthogy a tudományos információk szabadon hozzáférhetőek, ezért a kommunikációs robbanás újrafogalmazza a tudomány és a társadalom közötti kölcsönhatást.

- Melyek a legfontosabb, „áttörés-jellegű" megválaszolandó kérdések az Ön tudományterületén, megjósolható-e azok társadalmi fogadtatása és kihatása?

- Az űrkutatás területén számos „áttörést" jelentő felfedezésre lesz szükség, ha meg akarjuk valósítani a korábbiakban vázolt célokat.A Mars Exploration Rover (Spirit és Opportunity), illetve a Phoenix programok során már sikerült igazolni, hogy létezik víz a Marson. Ennek köszönhetően most felgyorsul az élet nyomainak keresése, márpedig valódi áttörést jelentene az, ha sikerülne az élet bármilyen formáját felfedezni a Marson.Folytatódnak az emberes űrrepülések, ezen a területen az jelentheti az első áttörést, ha sikerül állandó, önfenntartó telepet létrehozni valahol a Hold déli sarkvidékén. A Hold kiindulópontként szolgálhat számos különböző űrbeli tevékenységhez és folyamathoz, többek között önfenntartó, állandó telepek kifejlesztéséhez. Ha a holdbázist a Hold déli pólusára tervezzük, akkor ott az állandó napsütés következtében folyamatosan biztosítható a napelemekkel történő energiatermelés, miközben az űrhajósok nagy hatótávolságú járműveikkel felderíthetik a Hold túlsó oldalát. Minthogy fennáll a lehetősége annak, hogy a Hold felszíne alatt vízjég található, ezért teljes joggal bízhatunk abban, hogy az állandó emberi jelenlét a Holdon önfenntartó módon biztosítható. A Hold túlsó oldalán maga a Hold leárnyékolja a Föld felől érkező zavaró sugárzásokat, ezért ott ideális helyszínt találhatunk rádiócsillagászati obszervatóriumok elhelyezéséhez.

Ezt követően küldhetünk majd embereket a Marsra.

Már folyik azoknak a kisbolygóknak a kutatása, amelyek összeütközhetnek a Földdel, ki kell azonban fejleszteni valamilyen módszert, amellyel megváltoztathatjuk a Föld felé tartó kisbolygó pályáját, hogy ezáltal elkerüljük az ütközést.Az űreszközökre telepített műszerekkel (Hubble-űrtávcső, Chandra stb.) és a földi csillagvizsgálók távcsöveivel folytatjuk a Világegyetem átfogó kutatását. Ennek során számos váratlan felfedezés születhet, akár az sincs kizárva, hogy olyan, a Fölhöz hasonló méretű és típusú bolygókat találunk, amelyeknek a felszínén víz van, és a csillaguk körül a lakható zónában keringenek.

- Milyen kezdeményezéseket, lépéseket, intézkedéseket javasol a tudomány és a társadalom kapcsolatának megerősítésére?

- Nagyon fontosnak tartom a társadalom és a tudomány közötti kölcsönhatást. Csak a tudomány és a technika segíthet megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a társadalomnak a XXI. században szembe kell néznie. A tudomány azonban, ha hatékony akar lenni, nem nélkülözheti a társadalom politikai, erkölcsi és anyagi támogatását. A tudósoknak nemcsak kutatásaik témájáról és eredményeikről kell nyíltan beszélniük, hanem tudományterületük korlátairól is. Ennek a kommunikációnak az információs technológia a legfőbb eszköze, de a médiának és az oktatási rendszernek is részt kell benne vennie.Az elmúlt évtizedekben csökkent a természettudományok és a műszaki tudományok iránti érdeklődés, a legtehetségesebb diákok inkább jogot, közgazdaságtant vagy társadalomtudományokat tanultak. Egyik legfontosabb kezdeményezésként meg kell erősíteni a tudományos oktatást (matematika, fizika, kémia stb.) az általános iskolától az egyetemig minden szinten.

- Van-e javaslata a 2009. évi World Science Forum „fő üzenetére", üzeneteire?

- A „Tudomány Világfóruma 2009" egyik legfontosabb üzenetének úgy kell hangzania, hogy ha az emberiség túl akarja élni a XXI. századot, akkor a tudománynak és a technikának megoldásokat kell nyújtania arra, miként lehet kellő bölcsességgel úgy gazdálkodni a Föld erőforrásaival, hogy miközben új energiaforrásokat és élelmiszertermelő eljárásokat fejlesztünk ki, eközben mégis úrrá legyünk a környezetszennyezésen.

- Kik voltak azok a fontos személyek, akik érdemben befolyásolták szakmai életútját?

- Először a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban keltették fel az érdeklődésemet a tudomány és a technika iránt. A Faludi jó nevű állami iskola volt, a mai Berzsenyi Dániel Főiskolán márványtábla őrzi emlékét. A tanárainkra szeretettel emlékszem, főleg a matematika és fizika tanáraimra. Bár korábban a kémia is érdekelt, valószínűleg nekik köszönhetően fordult érdeklődésem a műszaki tudományok felé.A Faludiban érettségiztem 1946-ban, és ezután kezdtem meg mérnöki tanulmányaimat. A Budapesti Műszaki Egyetem (akkori nevén a József Nádor Műegyetem) kiváló, régi vágású professzorai (Pattantyús-Ábrahám Géza (általános géptan), Muttnyánszky Ádám (mechanika), Zigány Ferenc (ábrázoló geometria), Vörös Imre (gépelemek) és a többiek) kitűnően megtanították a tudomány alapjait. A tudomány és a technika iránti szeretetemre ugyancsak nagy hatással volt, hogy együtt dolgozhattam a későbbi Kazinczy László professzorral, Kazinczy, aki a szerszámgépekről adott elő, meghívott tanársegédnek. Egészen 1956-ig mint tanársegéd dolgoztam vele, több tankönyvet is írtunk kettesben.Az 1956-os forradalmat követően elhagytam Magyarországot. Először Amerikában is egy olyan táborba kerültünk, ahol a Magyarországról érkezőket gyűjtötték össze. Tudni kell, hogy az Egyesült Államok nem kevesebb, mint 38 ezer magyar menekültet fogadott be 56 után. Egy hét sem telt el, és felkereste a tábort Detroitból dr. Mieczyslaw G. Bekker a General Motors egyik mérnöke, hogy munkaerőt toborozzon. Ötünket azonnal fel is vett, noha jómagam akkor még egy szót sem tudtam angolul. Szerencsére ő azonban lengyel származású volt, és jól tudott németül. Először műszaki rajzolóként dolgoztam, de néhány hónap alatt az esti iskolában sikerült annyira megtanulnom angolul, hogy mérnöki beosztásba kerülhettem. Akkoriban fellendülőben volt az autóipar, sok mérnökre volt szükség, szívesen fogadták a Magyarországról érkező, képzett munkaerőt. Így aztán a kísérleti laboratóriumban eleinte többségben voltunk mi, magyarok.
Az Egyesült Államokban tehát Mieczyslaw G. Bekker vitt ki a menekülttáborból. Ezt követően egészen a nyugdíjazásáig együtt dolgoztam vele a General Motors kutatóintézetében. Ő alapozta meg a talajon való mozgásképesség tudományát, megszervezett ezen a területen egy még ma is létező tudományos társaságot. Terepjárók, lánctalpas járművek meghajtásával kapcsolatos alapkutatásokat végeztünk, elsősorban a hadsereg részére. Kísérleteket végeztünk, és próbáltuk a különböző meghajtásokat a különböző terepviszonyok esetére optimalizálni. Bevezetett a talajok és a jármű közötti kapcsolat vizsgálatának a titkaiba, ami végső soron elvezetett az Apollo-program során használt holdautó (LRV, Lunar Roving Vehicle) kifejlesztéséhez.

- Kire, mire legbüszkébb szakmai, tudományos teljesítményéből?

- A legizgalmasabb és a legtöbb elismerést hozó munkám az Apollo-program keretében az űrhajósok Holdon történő helyváltoztatását lehetővé tevő holdautó, a Lunar Rover vagy Lunar Roving Vehicle (LRV) fejlesztése volt. Ehhez tanulmányoznunk és értékelnünk kellett a Hold felszínét alkotó anyag tulajdonságait, az ottani fizikai körülményeket, jóllehet erről az első Holdra szállás előtt nem sokat tudtunk. Megelégedettséggel töltött el, hogy az Apollo-program után is tovább dolgozhattam a NASA-nak, és részt vehettem a marsjárók fejlesztésében, illetve a szerkezeteknek a Mars felszíni viszonyaira vonatkozó adatai kiértékelésében. Az e területeken szerzett több évtizedes tapasztalataim elismerését jelenti, hogy a jövő újabb Holdra szállásait célul kitűző Constellation program számára készülő új holdjárók családja kifejlesztésében folyamatosan tanácsadóként közreműködhetek.A NASA már a 60-as évek elején együttműködött a General Motors-szal. Egy kisebb, 50 kg-os, távirányítású holdjáró kifejlesztésén dolgoztunk, amelyet a Surveyor szondák vittek volna a Holdra. Végül azonban ez a terv nem valósult meg, de a Surveyor szondák által a holdfelszín fizikai viszonyairól gyűjtött információk nagyon hasznosnak bizonyultak a Rover tervezésénél.A szakemberek már a program kezdetén egyetértettek abban, hogy a Hold felderítésének tudományos céljait csak a holdfelszínen mozgó közlekedési eszközzel lehet teljesítni. A holdjármű tervezését, fejlesztését és gyártását a Boeing és a General Motors közös csoportja végezte, a NASA Marshall Űrközpont (Huntsville, Alabama) irányításával. Magának a kocsinak az elkészítése a Santa Barbarán (Kalifornia) dolgozó csoport feladata volt, míg az akkumulátorokért, a navigációs műszerekért, a hőszabályozó alrendszerekért és a beépítés feltételeinek a megteremtéséért a Boeing volt felelős. Én 1961 óta már a Santa Barbara-i részlegnél dolgoztam, így kezdettől fogva bekapcsolódtam ezekbe a munkákba.

Az Apollo-programban ennek ellenére eredetileg nem terveztek holdjárművet. Később azonban kiderült, hogy a holdkompon összehajtogatva elhelyezhető egy kb. 200 kg tömegű jármű, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a program végrehajtását. Elkészítettük a Rover 1:6 arányban kicsinyített, távirányítású makettjét, és azt elvittük Huntsville-be, ahol bemutattuk a Marshall Űrközpont akkori igazgatójának, Wernher von Braunnak. Sikerült von Braunt meggyőznünk. Ezután néhány héten belül a Boeing és a General Motors megbízást kapott a Lunar Rover megépítésére.

- Melyek voltak az LRV legfontosabb általános műszaki tulajdonságai?

Az autó hossza 3,1 m, szélessége 2,06 m, keréktávolsága 2,25 m, a talaj feletti szabad magassága 0,36 m. Az elvárások szerint két űrhajóst, teljes felszereléssel, tudományos műszereket és 40 kg kőzetet tudjon szállítani. Vagyis a hasznos teher 520 kg-ot tett ki a kocsi 208 kg-os önsúlyához képest, ez a 2,5-szeres arány kiváló érték. A legnehezebb feladat az volt, hogy a kocsit a holdkompon rendelkezésre álló szűk helyen összehajtogatva lehetett csak szállítani, az űrhajósoknak azonban a Holdon egyszerűen, különösebb erőfeszítés nélkül és ésszerűen rövid idő alatt „ki kellett hajtogatni" és menetkész állapotba helyezni.A kerék megtervezése is komoly kihívást jelentett. Ez egy egészen újszerű megoldású, különleges kerék, a Rover legjobban látható része, és emellett ez a kerék az én szabadalmam. Rengeteg kísérletet végeztünk, hogy melyik konstrukció felel meg leginkább a mostoha holdi körülményeknek.

- A Lunar Roverből összesen hat példány készült. Három a Holdon „parkol", de hol látható a többi?

- Valóban, a Holdon használt három példányt otthagyták, így azok most a Hadley-hegységben, a Descartes kráterben és a Taurus-Littrow alakzat vidékén állnak. Egy példányt a washingtoni Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeumban állítottak ki, egyet pedig a floridai Kennedy Űrközpont múzeumában láthatnak a látogatók. A hatodik autót különböző vidéki múzeumokban mutatják be, mindenfelé az Egyesült Államokban.

- Ön csak néhány évvel idősebb azoknál az űrhajósoknál, akik a Holdon a Lunar Rovert használták. Megfordult esetleg a fejében, hogy akár Ön is kipróbálhatná az autót a Holdon? Nem szeretett volna Ön is űrhajós lenni? Lett volna erre lehetősége egy a NASA-val alvállalkozói viszonyban álló cég munkatársának?

- Persze, fölmerült bennem a gondolat, hogy milyen izgalmas lenne kipróbálni az autót a Holdon. De sajnos erről szó sem lehetett. Ezek az Apollo-űrhajósok speciális berepülő pilóták volta, akiknek emellett mérnöki képesítésük volt. Kivéve az utolsó űrhajóst, Harrison Schmitt ugyanis szakképzett geológus volt, de neki is különleges kiképzésen kellett részt vennie, hogy a Holdra repülhessen. Meghatározott időtartamot sugárhajtású vadászgépen is pilótaként kellett repülnie. De végül is nagyon előnyös volt, hogy egy geológus is eljutott a Holdra, mert ő pontosan tudta, hogy milyen kőzeteket és talajmintákat érdemes összegyűjteni.Korábban Schmitt volt az, aki az alapvető geológiai ismeretekre tanította meg az Apollo-űrhajósokat, ugyanúgy, ahogy mi megtanítottuk őket a Rover kezelésére. De ahhoz, hogy valaki akkoriban űrhajós lehessen, berepülő pilótának kellett lennie, nekem viszont nem volt repülő képesítésem, ezért szóba sem jöhetett, hogy én is űrhajós legyek. Ma már persze más a helyzet, egészen mások az űrhajósokkal szemben támasztott fizikai követelmények, így civilek, tudományos kutatók, mérnökök is eljuthatnak a világűrbe.

- Miként alakult a pályája az Apollo-program után?

- Büszke vagyok arra is, hogy az Opel újonnan létesített spanyolországi gyárában kidolgozhattam az Opel Corsa termelési folyamatát és beindíthattam a gyártást. Amikor 1980-ban az Opelhez kerültem, a Corsa tervezése már be volt fejezve. Az én feladatom a gyártás, azon belül a minőségellenőrzés beindítása és megszervezése volt az Opel spanyolországi gyárában, Zaragozában. Ez magában foglalta egy laboratórium felállítását, a minőségi ellenőrök kiképzését, és a gyártás beindítását. Előbb Németországban voltam az Opelnél, majd 1982-ben én magam is Spanyolországba költöztem. Ezután kezdődött el a gyártás, először csak kis sorozatban, később, egyre növeltük a termelést, és amikor eljöttem Spanyolországból, akkor már két műszakban folyt a termelés, és napi 1200 autót gyártottunk. Spanyolországban a munkám mellett meghívott előadó voltam a Barcelonai Műszaki Egyetemen (Universidad Politécnica di Barcelona), ahol gépjármű-technológiai témában tartottam angol nyelvű előadásokat.Végül, de nem utolsósorban, miután a General Motorstól nyugdíjban mentem, lakóhelyem, Santa Barbara városa részére megterveztem és kifejlesztettem egy teljesen elektromos meghajtású autóbuszt - bár ez a munkám - akárcsak az Opel Corsa gyártásának megszervezése, nem kifejezetten a természettudományokhoz kapcsolódik, sokkal inkább mérnöki alkotás. Van egy kis, mérnöki szaktanácsadói cégem, ezen keresztül egyrészt bedolgoztam a NASA-nak az űrkutatással kapcsolatos munkáiba, emellett egy helyi vállalatnak besegítettem egy elektromos autóbusz megtervezésében. Ezeket a környezetkímélő, csendes, elektromos meghajtású járműveket Santa Barbara város üzemeltette, de később más városok is megvásárolták a rendszert. Van egy hibrid változata is, egy kis motorral, ami elektromos áramot fejleszt, föltölti az akkumulátort, és az hajtja meg a járművet. Magát az elektromos meghajtást, az erőátvitelt és a kocsi felfüggesztését is én terveztem.

- Megalkotta tehát az autótörténelemben a két végletet. Az első Földön kívüli autót, amelyiknek három méregdrága példányával hat ember néhány tucat kilométert utazott, igaz, hogy a Holdon. Ugyanakkor megalkotott egy igazi, népszerű, olcsó kisautót, amellyel emberek tízmilliói kilométerek billióit tették és teszik meg. Pusztán műszaki szemmel hogyan hasonlítaná össze a két kihívást?

- A holdjáró tervezése és megépítése, az ahhoz szükséges kutatásokkal, egészen más jellegű kihívás volt, mint egy nagy sorozatban készülő autó gyártásának a beindítása. Talán éppen ezért mind a két munkát nagyon élveztem. Csúcsteljesítménynek a holdjárót tekintem, de a kihívás mind a két munkában érdekes volt.

- És érzelmileg milyen a viszonya két alkotásához, a Lunar Roverhez és a Corsához?

- Érzelmileg a holdjáróhoz húz a szívem. Egészen más szemmel nézek fel a Holdra, mint azelőtt. Pontosan tudom azokat a pontokat, ahol a három Rover parkol. Talán valamikor turisták fogják meglátogatni azokat a helyeket. A Corsával kapcsolatban érzelmileg inkább az ottani spanyol, német és amerikai munkatársaimra gondolok vissza szeretettel.

- Mit szeretne még elérni, megvalósítani a pályáján?

- Életem hátralévő éveiben szeretnék továbbra is kapcsolatban maradni az űrkutatási programokkal, különösen azzal lennék elégedett, ha a részt vehetnék a NASA új Holdprogramja, a Constellation programjában.