Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó főtitkárhelyettese lett Pásztor János. Az ifjúkora óta külföldön élő szakember az ipar és a zöldek konfliktusa mellett arról is beszél, hány fokkal kellene csökkenteni a hőmérsékletet ahhoz, hogy elkerülhessük a bajt.

Élt Szentendrén, Budapesten, Nairobiban, Bostonban, Genfben, Stockholmban, New Yorkban, Bonnban és Genfben, s most Japánban értük utol. Hol érzi magát otthon?

Most pár napra vagyok Tokióban, hivatalos úton. Hol érzem magam otthon? Az említett helyeken mindenhol. Gyermekeim már felnőttek, de az otthonunk ott van, ahol éppen együtt lakunk a feleségemmel.

Meteorológusok szerint a mérések kezdete, vagyis 1891 óta 2014 volt a legmelegebb év a világon. Ön szerint ez egyértelműen a klímaváltozás bizonyítéka?

Igen, de ezt már régóta tudjuk. Mert a tavalyi is a legmelegebb év volt, és az azelőtti is. Itt az ideje, hogy végre komolyan vegyük ezt a tényt, és tegyünk valamit.

Részt vett a kiotói jegyzőkönyv megalkotásában, melynek célja az volt, hogy a fejlett országok 2008 és 2012 között 5,2 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es évhez képest. A szerződést sokan kudarcnak tartják: az Egyesült Államok alá sem írta, Kanada kilépett belőle, sőt 2012-re a kibocsátás 50 százalékkal nőtt 1990-hez képest.

Az egyezmény nem volt kudarc, sőt megváltoztatta a történelmet. Először is, a szerződésnek köszönhető, hogy ára lett a káros anyagok kibocsátásának. Ezzel a kibocsátás hirtelen olyan lényeges tényező lett, hogy minden cégnek számolnia kell vele. A jegyzőkönyv emellett megtörte a kibocsátásmérték egyre növekvő trendjét – legalábbis azokban az országokban, amelyekre annak idején úgy tekintettek, mint ahol elsőként kell cselekedni. Kiotót amúgy sem végleges megoldásnak szánták; már akkor is világos volt, hogy további megállapodásokra lesz szükség. Az persze sajnálatos, hogy az Egyesült Államok nem csatlakozott az egyezményhez, és néhány másik állam ki akart vagy akar lépni belőle. Tény ugyanakkor, hogy az emisszió az egyezmény aláírása óta más országokban jelentősen növekedett, ezért a világnak szüksége van egy újabb megállapodásra. Ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy Kiotó kudarc volt-e, hanem az, hogy mi legyen a következő lépés.

Erről szólt a decemberi ENSZ-klímacsúcs Peruban, mely az idei év végi klímamegállapodást volt hivatott előkészíteni. Utóbbi célja, hogy tető alá hozza az immár a fejlett és a fejletlen országokra is kötelező egyezményt. A limai eredmények mennyiben jogosítanak fel a reményre?

Mindig optimista voltam, és az is maradok. Ez nem jelenti azt, hogy nem látom a nehézségeket, melyekkel még foglalkoznunk kell. De Limában sikerült több olyan eredményt elérni, ami megalapozhatja a párizsi konferencia sikerét.

Tudósok figyelmeztetnek: ha a világ gazdaságai a mostani kerékvágásban haladnak, a globális átlaghőmérséklet akár négy fokkal is emelkedhet. Ezzel szemben mi lehet a cél Párizsban?

A konferencia akkor lesz igazán sikeres, ha az ott aláírandó egyezmény eredményeként a globális felmelegedés két fok alatt fog maradni.

E cél elérésében mely országokkal számít a legnagyobb küzdelemre?

Ebből a szempontból minden ország nehéz: 195 aláírásra lesz szükség!

Forrás: Válasz.hu