Világszerte ismert és elismert tudóstalálkozóvá vált a november 20. és 23. között Budapesten megrendezendő Tudományos Világfórum (WSF). A rendezvény előzménye az 1999-ben a magyar fővárosban tartott Tudomány Világkonferenciája volt, amely elindította az egyik legjelentősebb, témáiban és szempontjaiban legösszetettebb hazai központú tudománydiplomáciai világeseményt.

Új típusú szerződés kialakítása a 21. század tudásigényű társadalma számára a politikusok, a tudósok, a gazdasági élet vezetői, valamint a média közreműködésével – ezt a célt tűzték ki az 1999-es Tudomány Világkonferenciájának szervezői. A tudomány iránt a múlt század kilencvenes éveinek közepétől világszerte egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. 

Az amerikai elnök 1997-ben a szenátushoz intézett üzenetében új, tudásalapú társadalom építését helyezte kilátásba, amelynek kialakításában a tudománynak döntő szerepet kellett játszania. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), valamint a Tudomány Nemzetközi Tanácsa (ICSU) 1997-ben elhatározta a Tudomány Világkonferenciájának összehívását. "Tudomásomra jutott – Láng István hozta a hírt – hogy UNESCO-nagykövetünk szerint még nincs helyszín. A feltétel viszont elég kemény: olyan rendezőt keresnek, amelynek önálló nemzetközi nagy konferenciák lebonyolítására alkalmas szervezete van, az országban a tudomány megbecsültséget élvez és "mellékesen" bírnia kell azokkal a forrásokkal, amelyek a nemzetközi vendég- és szervezőcsapat költségeit fedezik" – idézte fel az előzményeket Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke.

Az ICSU Magyarországra érkező alelnökét azonban az Akadémia elkötelezettsége és apparátusának felkészültsége, valamint a megkezdett tudománypolitikai reform és az akkori kabinet támogatása is meggyőzte és igen jó véleménnyel távozott Budapestről. Glatz Ferenc akadémiai elnök, az 1998-as kormányváltás után oktatási államtitkárként dolgozó Pálinkás József, és Láng István akadémikus, mint a magyar Előkészítő Bizottság elnöke, társelnöke és titkára végül egy sikeres, Magyarország hírnevét öregbítő rendezvénnyel igazolta a nemzetközi szervezetek bizalmát, amelyeknél Kroó Norbert akadémikus is közbenjárt az eredmény érdekében. "A magyar kormány 500 ezer dollárral járult hozzá a rendezvényhez. A befektetés pedig busásan megtérült" – emlékezett vissza Láng István.

Láng István

Mint mondta, a rendezvény Magyarországra irányította a világ vezető kutatóinak és tudománypolitikai döntéshozóinak figyelmét, a 152 országból érkezett több mint kétezer résztvevő pedig a konferencia költségeinek többszörösét költötte el budapesti tartózkodása alatt. A Tudomány Világkonferenciájának egyik konkrét eredményeként született meg a Tudományos Világfórum rendezvénysorozat.

Révai Miklós nyelvész és René Descartes filozófus szobra az MTA székházának sarkán

A World Science Forumra először 2003-ban került sor. A "Tudomány és társadalom" tematika köré szerveződött világesemény célja az volt, hogy tudósok, politikusok, gazdasági szakemberek és érdeklődők együtt gondolkodhassanak a tudomány mindennapi életre gyakorolt hatásairól. "Három korábbi kormányfő – Boross Péter, Horn Gyula, és Orbán Viktor – mellett Medgyessy Péter akkori miniszterelnök is felszólalt a WSF-en" – illusztrálta egy példával a Világfórum iránt megnyilvánuló közéleti érdeklődést Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnöke.

A plenáris- és a szekcióülések előadói neves tudósok, politikusok, közéleti személyiségek voltak, területük világszerte elismert szaktekintélyei, például Alexander Lámfalussy, az Európai Monetáris Intézet alapító igazgatója, William Wulf, az Amerikai Mérnökakadémia elnöke, Craig Venter, a humán géntérkép elkészítésének egyik vezéralakja, Goverdhan Mehta, az India Tudományos Akadémia volt és az ICSU leendő elnöke, valamint Hans Wigzell, a Karolinska Intézet rektora és egyben az orvosi Nobel-díj-bizottság elnöke. Számos multinacionális vállalat magas rangú vezetője jelent meg és tartott előadást a Világfórumon, többek között az Ericsson elnöke és alelnökei.

"A maga nemében egyedülálló Fórum a tudás, a tudomány, a gazdaság és a társadalom kapcsolatát, az azok közötti együttműködés megerősítésének lehetőségeit vizsgálta. Azaz a Világfórum nem egy 'klasszikus' nemzetközi tudományos konferencia volt, hanem egy társadalmilag, földrajzilag és szakterületileg is "multikulturális" szellemi műhely, amely a társadalom, a politika, a gazdaság és a tudomány makrofolyamatait tekintette át, és – a 21. század új kihívásainak, valamint a fenntartható fejlődés feltételeinek feltérképezése céljából – kereste azok találkozási pontjait.", írta az első WSF-et követően a Magyar Tudomány című lap.

A 2005-ös Világfórum mottója a "Tudás, etika és felelősség" volt. A rendezvényen többek között részt vett Koichiro Matsuura, az UNESCO főigazgatója, Goverdhan Mehta, a Nemzetközi Tudományos Tanács elnöke, Janez Potocnik, az Európai Bizottság kutatási főbiztosa, három Nobel-díjas tudós: Werner Arber, Daniel Kahneman és Thorsten Wiesel. Külön érdekesség a Tudomány a békéért speciális szekció, amelyet a 2003-as Fórumon alakult Izraeli-Palesztin Tudományos Szervezet rendezett.

Vizi E. Szilveszter

A World Science Forum, amelyben a kezdetektől fontos szerepet játszik a svédországi Karolinska Intézetben kutató és oktató Gulyás Balázs, az MTA külső tagja, a Világfórum igazgatója, a legjelentősebb tudóstalálkozóvá vált. "Úgy gondolom, hogy a World Science Forum négy év alatt elérte azt a célt, amit terveztünk, hogy a tudomány Davosaként emlegessék a világban" – összegezhette az eredményeket a 2007-es "Befektetés a tudásba: befektetés a jövőbe" címmel rendezett eseménysorozat után Gulyás Balázs, aki szerint az összehasonlítás a svájci Világgazdasági Fórummal azóta is megállja a helyét.

Gulyás Balázs

"Gyakran kis országok, mint például Magyarország járulnak hozzá nagyon jelentős mértékben a tudomány fejlődéséhez, mert ők a tehetség forrásai. Még ha exportálniuk is kell azt. A világ a globális tudományos kutatások, a gazdaságilag és szellemileg is erős együttműködések felé halad a jövőben", nyilatkozta a Tudományos Világfórum egyik legrangosabb vendége, a Szingapúrban kutató Sir George Radda (Radda György) professzor.

Hogy mi is az igazi jelentősége a Világfórumnak, erről Radda a következőt mondta: "a felvilágosult politikusoknak, gazdasági vezetőnek nem lehet kétsége afelől, hogy a tudomány kulcsfontosságú része az életünknek és a gazdaságnak. De sajnos nem minden esetben van így. Gyakran a legfejlettebb társadalmakban van politikai vakság, és lép fel a tudomány szerepének visszautasítása. A világkonferenciák, mint például a jelenlegi budapesti is, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a tudomány fontosságára."

"Az emberek meggyőzése a tudomány jelentőségéről és társadalmi hasznáról még fontosabb, mint a politikusoké, mert ha az emberek hisznek abban, hogy a tudomány üdvös és hasznos dolog mindenki számára, akkor a politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a véleményt. Az összes olyan szervezet, amelyben tevékenykedem – egyetemek, kutatóintézetek, kutatási alapok, mint például az Egyesült Királyság Orvosi Kutatási Tanácsa (Medical Research Council), ahol hét évig töltöttem be vezető tisztséget – nagy hangsúlyt helyez arra, hogy informálja a társadalmat a tudomány új eredményeiről és azok társadalmi hasznáról."  

Tudás és jövő

Tíz esztendővel az 1999-es Tudomány Világkonferenciája után már egy rendkívül magas presztízsű, intézményesült WSF-re érkezhettek a világ vezető kutatói és a döntéshozók. A mottó: "Tudás és jövő" jelezte, hogy az előző évtized eredményeinek számbavétele mellett a 2009-es rendezvény a jövőről szól.

"Az egyik fontos cél annak a megvitatása volt, hogy mi lesz a tudás és a tudomány szerepe a komplex és globális társadalmi viszonyok között a következő évtizedekben" – mondta a Világfórumot akkor már az MTA elnökeként vendégül látó Pálinkás József. A minden korábbi tapasztalatot felülmúló sebességű és jelentőségű változások a világban és az egyes tudományterületeken szükségessé tették a WSF megújítását. A World Science Forum Irányító Testülete az MTA elnökével egyetértésben úgy döntött, hogy a Tudomány Világfórumának minden második alkalommal, vagyis minden negyedik évben más világváros legyen a házigazdája. Ugyanakkor a magyar fővároshoz köthető Világfórum szervezését és lebonyolítását az összes többi alkalommal továbbra is Budapest vállalja. 

 A Világfórum történetének folytatása itt olvasható