2015. november 7-én zárult Budapesten a Tudomány világfóruma.

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke beszél a WSF sajtótájékoztatóján.
Fotó: MTA

A fórum a tudomány politikára gyakorolt hatásai mellett a fenntartható fejlődés új útjaival, a klímamegállapodással, a katasztrófák kockázatainak csökkentésével, a fejlődő világ támogatásával és a kiegyensúlyozott tudományos befektetésekkel is foglalkozott, de arról is értekeztek, hogyan lehetne a központi brüsszeli tudománytámogatási forrásokat kiterjeszteni és Kelet-Európa részvételét ebben jobban biztosítani.

„A világ egyre inkább felismeri a tudomány fontosságát, de a tudós közösségnek is erősítenie kell a hangját, és nagyobb erőt kell kifejtenie, hogy a tudományos tényekre, azok következményeire felhívja a döntéshozók figyelmét” - mondta Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Tudomány világfóruma (World Science Forum, WSF) tapasztalatait értékelve.

Lovász László megjegyezte, hogy a döntéshozók szerencsére egyre jobban figyelnek a tudományra, ennek jele az is például, hogy egyre több szinten, egyre több államban, államközösségben jelenik meg a tudományos tanácsadó mint beosztás, és egyre több államban van olyan külön megbízott, aki a tudományos tanácsadással foglalkozik a kormányon belül.

A migráció kérdéséről a hivatalos programot megelőző napon, külön panelban értekeztek a tudósok. Az ülésen azt vizsgálták meg, hogy a migrációval kapcsolatban mi a feladata a tudománynak és melyek azok a tudományterületek, amelyek tapasztalatai fontosak ebben a kérdésben - idézte fel Lovász László.

„Ez egy tipikus példája annak, hogy a mai világ olyan kérdéseket vet fel, amelyre egy tudományág önmagában nem tud választ adni" – fogalmazott az elnök, hozzátéve, hogy egy sokszínű, több tudományágat összekapcsoló csoport is csak részben tud válaszolni ezekre a kérdésekre, amelyekhez hozzáadódnak még a politikai, diplomáciai és etikai vonatkozások is.

A 2003 óta kétévente megrendezett, magyar kezdeményezésre indult WSF egyik fő célja, hogy az emberiség előtt álló világméretű kihívásokra adható hiteles válaszokat tudományosan megalapozza.

A tudósok, a politikai döntéshozók és a kormányzati, valamint ipari vezetők együttes fellépését szorgalmazza az éghajlatvédelmi célok elérése érdekében a budapesti Tudományos Világfórum zárónyilatkozata. A deklaráció, a november végén kezdődő párizsi klímacsúcsot (COP21) döntő pillanatnak nevezi egy átfogó és jogilag is kötelező érvényű megállapodás elfogadása szempontjából. Optimistán tekint a párizsi tanácskozásra Pásztor János, Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár klímaváltozással foglalkozó helyettese, aki a Tudományos Világfórum alkalmából járt Budapesten. Szerinte most minden ország akarja az egyezményt, még a szinte kizárólag kőolajból élő Szaúd-Arábia is.

Pásztor János lát esélyt arra, hogy a korábbi fiaskók után most eredményesen záruljon le a klímavédelemi tanácskozás. „Nagyon sok informális tárgyalás folyik világszerte a nehéz, vitatott kérdések politikai szintű megoldása érdekében. Az egyezmény négy pilléren alapul. Az első szerint 2015-ben minden ország elkészíti a saját üvegházgáz-csökkentési tervét” - mondta Pásztor János.

Pásztor János, az ENSZ magyar klímaharcosa és főtitkár-helyettese

Az egyezmény második és Pásztor János szerint legfontosabb pillérét a játékszabályok kialakítása jelenti. Hogyan, milyen körülmények között fognak az országok ötévente találkozni, és felülvizsgálni, hogy ezek a bizonyos nemzeti célok teljesítésének mi a hatása, mennyiben járultak hozzá a 2 Celsius-fokos határérték eléréséhez?

Az egyezmény harmadik pillére a finanszírozás. „Szükség van az állami költségvetési pénzekre, de a magántőkére is, sőt ez utóbbiból van igény sokkal többre. A negyedik pillér lényege pedig a klímadiplomáciai tárgyalások és a gyakorlat összekapcsolása” – mondta a szakértő.

Ban Ki-Moonnal

A fő célnak azt nevezte, hogy a párizsi egyezményből olyan erős üzenet legyen kiolvasható, amely egyértelmű a piaci szereplők számára. „Legyen félreérthetetlen, hogy milyen irányba megyünk, legyen rugalmas, hiszen fejlett és fejlődő országok érdekeit kell összehangolni, a harmadik fontos szempont pedig a szolidaritás. Tény, hogy nem a fejlődő országok legszegényebbjei és nem a kis szigetországok okozták a klímaváltozást, mégis nekik vannak emiatt a legnagyobb problémáik. E helyzet megoldása pénzbe kerül, kapacitásfejlesztéseket igényel. A negyedik dolog pedig az, hogy az egyezmény legyen hiteles. Erre az átláthatóság a jó eszköz, vagyis ha egy ország bejelenti, hogy mi ezt tesszük és ennyit fizetünk, akkor az tényleg legyen is úgy, és egy átlátható információs rendszerrel ellenőrizni is lehessen. Ha ezek mind összejönnek, akkor sikeres lesz a klímacsúcs.”