„A zongorázó Bartók”, valamint a „Bartók és kortársai” című kiállításokat az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet rendezi meg Bartók Béla születésének 135. évfordulója tiszteletére. A tárlatok egyben a Bartók-év nyitányát jelentik.

Az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb, legsokoldalúbb alakjának nevezte Bartók Bélát köszöntőjében Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A tárlatokat méltatva elmondta, hogy az emlékév alkalmából az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete egyszerre két, Bartók Béla páratlan életművét más-más szemszögből bemutató kiállítással tiszteleg a zeneszerző emléke előtt. A kultúrtörténeti és zenetudományi háttér előtt egy kivételes emberi sors, az elveihez, emberségéhez, hazájához mindvégig hű, sokoldalú művész, zenetanár és tudós élete rajzolódik ki.

Lovász László

„Bartók Béláról könyvtárnyi irodalom jelent meg, művészete a magyar kultúra eleven és meghatározó része. A két tárlat újabb bizonyítéka, hogy még mindig lehet újat mondani, tisztelettel, az életművéhez méltón emlékezni rá. Biztos vagyok benne, hogy e két kiállítás fontos része a Bartók-emlékév programjának” – mondta Lovász László.

Minden időkre szóló erkölcsi mérce

A tárlatokat megnyitó Áder János köztársasági elnök szerint a kiállított fényképek, levelek, újságkivágások, személyes tárgyak közelebb viszik a látogatót Bartók világához, segítenek megismerni és megérteni az életművét, élővé teszik üzenetét.

Áder János

„Bartók bebizonyította, hogy a nemzeti hagyományokhoz való hűség nem bezárkózás, hogy ősi zenei örökségünk és a 20. század egyetemes kultúrája összetalálkozhat. A magyarság szolgálata pedig elképzelhetetlen más nemzetek értékeinek tisztelete nélkül. Művészetének és emberségének kulcsa az a képesség volt, hogy össze tudta kapcsolni a helyit és az egyetemest, az elemi tényeket és a mindenséget, a kozmoszt és mikrokozmoszt. Ez a kivételes képesség tette minden döntését támadhatatlanná, és ezáltal lett nemcsak kivételes művész, hanem minden időkre szóló erkölcsi mérce is” – mondta az államfő.

A zongora és Bartók

„Korábban már rendeztünk egy kiállítást »A folklorista Bartók« címmel, amelynek révén sokoldalúan igyekeztünk bemutatni azt, hogy mit jelentett a népzene Bartók életében, művészetében. E tárlat logikus folytatásának tartjuk, hogy arról is képet adjunk, milyen volt a zongoraművész Bartók” – idézte fel az előzményeket Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, a tárlat kurátora.

Mint elmondta, rendkívül összetett témáról van szó, hiszen a zongora központi szereplője volt Bartók zeneszerzői, előadói és tanári működésének. „Kortársai között ugyan voltak óriási zongoraművészi életművel is rendelkező, jelentős zeneszerzők, például Rahmanyinov, Szkrjabin vagy Debussy, de a másik két legjelentősebb kortárs zenei újítónak, Schönbergnek és Sztravinszkijnak sem volt annyira saját hangszere a zongora, mint Bartóknak” – mondta Vikárius László.

Zongorára építkező csodálatos életmű

Bartók életútját ismertetve elmondta, hogy nagyon korán, ötéves korában kezdett el zongorázni tanulni. Első zenetanára az édesanyja, Voit Paula volt. Később Pozsonyban Erkel László tanította, majd a budapesti Királyi Zeneakadémián a Liszt-tanítvány Thomán István osztályába került.

Bartók tanár úr

Bartók mindörökre emlékezetes maradt tanítványai számára, akik főként játékának egyéni vonásait, a ritmus, a hangsúlyok különleges szerepét szokták volt emlegetni. Egyikük, Székely Júlia Bartók tanár úr címmel könyvet is írt mesteréről, felidézve zeneakadémiai élményeit. Bartók ugyanakkor koncertező művész maradt, aki nem csak saját művei előadójaként szerzett hírnevet. Amikor még kevesen játszottak Debussyt, Sztravinszkijt, Schönberget és más kortárs szerzőket, Bartók sokszor műsorára tűzte egy-egy darabjukat, Kodály műveinek értő tolmácsolójaként pedig képes volt közvetíteni az írásban pontosan nem rögzíthető hangsúlybeli finomságokat.

Hangfelvételek idézik virtuóz játékát

„Szerencsére több órányi hangfelvétel maradt fenn, amelyet Somfai László, Kocsis Zoltán és Sebestyén János szerkesztésében adtak közre. E csodálatos forrásnak köszönhetően közvetlen élményünk lehet Bartók zongorajátékáról. Fennmaradtak családi felvételek az 1910-es évek elejéről, amikor az új darabokat rögzítették fonográffelvételeken. Gépzongoratekercsen is megőrződött felvétel, olykor kalózfelvételek is készültek, az utókor hálás, hogy egy-egy rádiókoncertjét akár csak töredékesen is, de rögzítették. Emellett vannak stúdiófelvételek, hiszen több lemez is készült Bartók élete során, de sajnos néhány nagyon jelentős művét, így például a Zongoraszonátát nem rögzítették” – mondta el Vikárius László.

„Olyan dokumentumokat kaptunk, amelyeknek egy részét még a kutatók is csak közreadásokból ismerhették eddig.

Közöttük van néhány gyermekkori családi levél, amelyek akkor íródtak, amikor Bartók Nagyváradon élt, távol édesanyjától. Ezekben beszámolt arról, hogyan fejlődik a zongoratanulás terén. Fennmaradtak olyan szerzemények is, amelyeket Bartók 8-10 éves korában komponált. Ezek természetesen nem zseniálisan eredeti művek, de nagyszerűen tükrözik a kor stílusát. Kis tánczenei darabokról, szonatinákról, Mozart-utánzatokról van szó, ahogy Bartók maga jellemezte egy ízben gyermekkori kompozícióit” – mondta Vikárius László.

„Foglalkozunk pedagógiai műveivel is. Különleges, hogy milyen sok, a mai napig eleven darabot tudott alkotni, olyanokat, mint például a Gyermekeknek című ciklus vagy a Mikrokosmos. A Gyermekeknek című sorozat, amit 1908 és1911 között komponált, magyar és szlovák népi dallamokra épül. Több alkalommal is visszatért ehhez a ciklushoz, még itthon, Magyarországon válogatott darabokat, majd Amerikában az egészet újra átdolgozta.

Külön tárlót szenteltek az 1926-ban komponált Zongoraszonátának. Az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonában lévő kézirat felbecsülhetetlen értékű dokumentum, hiszen az áthúzott, átdolgozott részeknek köszönhetően nyomon követhető a mű születése.

A kiállítás szervezői foglalkoznak a népzenei, különösen a hangszeres népzenei hatások kérdéseivel is. „A népzenei gyakorlatban ismert a duda más hangszerekkel, például hegedűvel való utánzása. Bartók zongorán alakított ki egy sajátos dudastílust. Egyrészt vannak a dudafelvételek alapján készült kompozíciói, ilyen például a Tizenöt magyar parasztdal című, zongorára írt művének zárótétele, de emellett számos saját, a dudát idéző darabja is született – mondta el Vikárius László.

Bartók Béla és kortársai

A „Lendület” 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport egy másik kiállítással tiszteleg Bartók Béla előtt. 

„Valahogy természetesnek, magától értődőnek tartjuk, hogy Bartók hatott az őt követő nemzedékekre, de ezt a témát szisztematikusan még senki sem vizsgálta, nagyon kevés, véletlenszerű adat áll csupán a rendelkezésünkre. Esettanulmányok születtek, de a maga komplexitásában még senki sem elemezte a témát. Legtöbbet talán Bartók és Kodály kapcsolatáról lehet tudni” – mondta Dalos Anna, a tárlat kurátora, a „Lendület” 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport vezetője.

A kiállítás bemutatja Bartók levelezését. Levélváltásban állt a zeneszerzővel a Nyugat számos kiemelkedő személyisége, így Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Fenyő Miksa. Levelezett Bartók az író, költő, esztéta Balázs Bélával, ahogy a Nyolcak közé tartozó Berény Róberttel is, aki 1913-ban megfestette a zeneszerző portréját. Külön tárló mutatja be Dohnányi és Bartók kapcsolatát, ahogy Kodály és Bartók barátságát is.

Az ifjú Bartók és Kodály